Tegnap este az ICPR 2026 egyik legizgalmasabb panelbeszélgetését hallgathattuk meg Haarlemben, ahol három olyan gondolkodó ült egy színpadon (bár egyikük csak virtuálisan), akik gyökeresen eltérően látják a tudat és a valóság természetét – és ebből következően másként magyarázzák a pszichedelikus élmények lényegét. Anil Seth pragmatikus materialistának vallja magát – szerinte a tudatot a test teremti, az agyunk folyamatosan predikciókkal modellezi a valóságot, és a pszichedelikus élmény arról szól, hogy ez a valóságmodellezés eltérül, torzul. Az élményeink pusztán hallucinációk, nincs mögöttük nagy metafizikai igazság. Christof Koch az integrált információs teória (IIT) egyik képviselője, a tudatkutatás egyik legismertebb idegtudósa. Szerinte a tudat nem magyarázható egyszerűen idegsejtek aktivitásával, és a kérdés sokkal mélyebb annál, mint ahogy a legtöbb materialista elképzeli. Szerinte a pszichedelikus élmény valami olyan mutat meg valóság természetéről, amit a tudomány nem képes. Bernardo Kastrup az analitikus idealizmus képviselője: amellett érvel, hogy nem az anyag hozza létre a tudatot, hanem éppen fordítva: a tudat az elsődleges, és a fizikai világ ennek egy megnyilvánulása. Osztja Aldous Huxley elépzelését arról, hogy az agyunk valójában egyfajta szelep, ami kiszűri a valóság teljes spektrumát – a pszichedelikumok pedig ezt a szelepet megnyitják és a dolgok olyannak tűnnek, amilyenek: végtelennek. A vita témája pedig nem volt kisebb, mint: pszichedelikumok, tudat és a valóság természete. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha spoilerezem, hogy nem térítették meg egymást a vitában részt vevők – ugyanakkor kiderült, hogy egy csomó mindenben teljesen egyetértenek. Az egyik ilyen dolog az, hogy a pszichedelikumok hihetetlenül izgalmas új lehetőségeket vetnek fel az elme és az agy kutatásában. Még a szkeptikus materialista Anil Seth is azt gondolja, hogy a pszichedelikus élmények jóval többek holmi „tévképzeteknél” – nagyon fontos tanulságokkal szolgálnak a kutatás és a gyógyászat számára.