Az MDMA-t manapság úgy ismerik főleg, mint ecstasy – a partidrog. Azt kevesen tudják, hogy amikor ez a szer megjelent a 70-es években, elsősorban pszichoterapeuták használták. Egy Leo Zeff nevű pszichoterapeuta alkalmazta először párterápiában. Rájött ugyanis, hogy az MDMA hatása alatt a gyakran elhidegült, ellenségessé vált párok tesznek valami olyat, amit a sima beszélgetős terápiában csak nagyon nehezen lehetett elérni: odafigyelnek egymásra, meghallgatják egymást anélkül, hogy már rögtön az elmés és gonosz replikát készítenék magukban. Tegnap a Pszichedelikumok Kutatásának Interdiszciplináris Konferenciáján meginterjúvoltuk Anne Wagner kanadai klinikai szakpszichológust és terápiás módszerfejlesztő kutatót, aki az MDMA hatásait vizsgálja párterápiában. A kutatás lényege, hogy a PTSD (poszttraumás stressz zavar) kezelését nem kizárólag az egyénre, hanem a párkapcsolatra is kiterjeszti. Abból indul ki, hogy a trauma nemcsak a traumatizált személyt érinti, hanem a partnerét és a kapcsolatot is. A kutatásban a kognitív viselkedésterápia egy párokra alkalmazott formáját (Cognitive Behavioral Conjoint Therapy for PTSD, CBCT) módszert kombinálják MDMA-val. A CBCT egy bizonyítékokon alapuló párterápiás módszer, amelyet Candice Monson dolgozott ki. A cél nemcsak a PTSD tüneteinek csökkentése, hanem a kapcsolat működésének javítása is. Olyan párok vesznek részt a klinikai vizsgálatban, ahol az egyik partner PTSD-ben szenved. A hagyományos 15 alkalmas CBCT programot egy intenzív, 7 hetes formára sűrítették. A folyamat során két alkalommal mindkét partner MDMA-t kap terápiás környezetben. A trauma kapcsolati sérülés, ami kapcsolatban is gyógyulhat. Fontos megjegyezni, hogy nem az MDMA az, ami gyógyít: ha valaki terápiás környezeten kívül eki tablettákat töm magába, attól nem fog kigyógyulni. traumából. Az MDMA csak egy eszköz, ami a megfelelő, avatott kezekben válhat a gyógyulás katalizátorává olyan elakadások esetén is, ahol a hagyományos beszélgetős terápia kevésbé hatékony.