Az egyik legnagyobb tévedésünk, hogy úgy érezzük: valamit csinálnunk kell ahhoz, hogy értékesek és hasznosak legyünk. Pedig hidd el, barátom, a föld és az ég is megkönnyebülten sóhajtana fel, ha az emberek néha képesek lennének – csak úgy jelen lenni. Produktivitás, igyekezet, könyöklés, ragaszkodás, figyelemelterelő-agyzsibbasztó automatizmusok nélkül figyelni, szemlélődni. Thich Nhat Hanh szerint ennél hasznosabbat el sem lehet képzelni: „Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy az élet a cselekvésről szól, nem pedig a létezésről. Azt hisszük, hogy amikor nem csinálunk semmit, akkor pazaroljuk az időnket. Pedig ez nem igaz. Az időnk elsősorban arra való, hogy létezzünk. Hogy miként létezzünk? Úgy, hogy élők legyünk, békések, örömteliek, szeretettel teliek. És erre van a világnak a legnagyobb szüksége.”