Amióta szülő lettem, azt vettem észre, hogy új értelmet nyernek könyvek, filmek. Amelyek szülőkről szólnak. Hiába láttam már korábban: mintha teljesen új filmet néznék. Korábban is tudtam persze az eszemmel, hogy mennyire erős kapocs ez. De valahol kívülről tekintettem rá, hűvös józansággal. Pedig szülőnek lenni – folyamatos részegség. Őrület, ha úgy tetszik. És ez az őrület szükséges. Uri Bronfenbrenner gyermekpszichológus mondta, hogy minden gyermeknek legalább egy olyan felnőttre van szüksége, aki irracionálisan megőrül érte. Szükségük van erre az őrült szeretetre – ebből tudnak táplálkozni egész életükben. Én nem tartozom azok közé, akik szerint gyermek nélkül az élet értelmetlen. Lehet úgy is tartalmas életet élni. De egy biztos: én minden egyes nap hálát adok azért, hogy végül sikerült megtapasztalnom ezt a teljességet, amit az jelent számomra, hogy ez az érző, gondolkodó, hozzám kapcsolódó kis ember megjelent az életemben. (note to myself)