5824 nap. Ennyi volt a NER. Emlékszem, amikor az új Orbán-kormányt beiktatták, az Orczy kertben ültünk haverokkal egy fröccs fölött. Én akkoriban úgy véltem, hogy egy ilyen kudarcos szoci kormányzás után nem fog ártani egy négyéves konzervatív ciklus: ilyen a demokratikus váltógazdaság. Egy barátom viszont azt hangoztatta, hogy tévedek és ezek le fogják rombolni a demokráciát abban a formában, ahogy ismertük. Kinevettük, mint vészmadarat. Pedig neki lett igaza. 16 évet szívtunk – és a magyar nép 16 évig rángott csapdába esett légyként annak a félelemből és indulatokból szőtt pókhálónak a kellős közepén, amit a rogáni pókok szőttek. Folyamatosan bódulatban volt tartva: napi morfium-injekciókat adagoltak neki és teljesen más műsort nézettek vele a valóságról. Sokan már nem is hittek benne, hogy ez változni fog. De a sziklaszilárdnak hitt rezsim falai most varázslatos gyorsasággal omlanak le, mint a kártyavár. A nép kezd magához térni, mint Théoden király a Gyűrűk Urában, miután Szarumán bűbáját levették róla. És első reakciója a düh: hiszen rájön, hogy majdnem rávették arra is, hogy négykézláb járjon, mint az állat. Sikerült innen kimosnunk Szarumán mocskát – mondja Szilszakáll, miután legyőzték és megtisztították Vasudvardot. Ez a jelenet sokszor eszembe jut mostanában: most is valami hasonló megtisztulásra van szükségünk, mint amikor a Vasfolyó vize kimossa az orkok bűzös barlangjait. Ki kell mosni Orbán mocskát – enélkül ugyanis nem tudnak újra életre kelni a szabad nyilvánosság fái. Felépülő közösségekben szokás, hogy az újonnan megtalált józanság napjától új időszámítás kezdődik: a felépülő elkezdi számolni a józan napok számát. Hát most Magyarország számára is újraindul a napok számolása. Ahogy mondani szokás, a felépülés útja rögös és részét képezik a megcsúszások – de bölcsen, megfelelő támogatás mellett a teljes visszaesés nem szükségszerű. 1. nap. Szívj újra szabad levegőt barátom!