A legtöbb ember csendes kétségbeesésben éli az életét – írta Thoreau. És persze ez a tény sehol sem válik nyilvánvalóbbá, mint a vadonban. Például a Dachstein hatalmas tömbje alatt, ahol az ember naphosszat túrázhat május elején úgy, hogy emberrel alig találkozik a még behavazott hágókon. Sziklás hegyek közt, ahol az ember gondolatai és érzései megnyúlnak, kiszélesednek, perspektívái teret kapnak. Rádöbben, hogy a kockavilág szűkös komfortzónája menedék helyett kínzókamrájává válik. Ami ott bonyolult labirintusnak tűnik – az élet, a boldogság – az itt egyszerű és magától értetődő. Azt hisszük, sok kell az elégedett élethez. Pedig kevés kell. Még egy lépés. Még egy lélegzetvétel. A jelenbe horgonyzott tudat. Körülötted hű utitársak. Fölötted a határtalan, szabad ég. (note to myself)