Láttátok az 1989-es BBC doksifilmben nyilatkozó fiatal Szájer Józsefet? Ahogy lelkesen magyaráz, milyen országban is szeretne élni – mit is szeretne. „Olyan polgárokat, akik szabadságban élhetnek, gyülekezhetnek, újságot adhatnak ki, azt tehetik, amit akarnak, ideológiai korlátozás és ellenőrzés nélkül,” sorolja. „Szabadságot mindenkinek, hogy azt gondolhassák, amit akarnak.” Mindig jönnek olyan kommentelők, akik szerint a fidesz vezetőinek szabadságvágya mindig is tettetés volt. Akik szerint már kezdettől okos manipulátorok voltak, akik csak és kizárólag hatalomra vágytak. Én ezzel nem értek egyet. Az emberi lélek nem fekete-fehér, hanem gyakran nagyon is komplex. És folyamatosan változik. A hatalom megront – a korlátlan hatalom pedig korlátlanul ront meg. Nehéz megmondani, hol az a pont, ahol az egykori szabadságszerető fiatalból egy saját hatalmához betegesen ragaszkodó, saját hazugságaiba reménytelenül belegabalyodott döbrögi lesz. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb belerakni embereket a skatulyába: „ez mindig is gonosz volt” – mintsem szembenézni azzal a kényelmetlen, nyugtalanító igazsággal, hogy alapvetően jó emberek lelke is borzasztóan el tud torzulni. Mert ha szembenézünk vele, akkor az kötelezettséget és felelősséget ró ránk: hogy éberek maradjunk és folyamatosan vizsgáljuk magunkat.