A Mandiner kajánul mulat azon, hogy többen kritizáltuk Rubovszky Rita jelölését oktatási miniszternek. Azóta kiderült, hogy a sajtóértesülések nem voltak pontosak: még csak az egyik név volt, aki felmerült, de döntés nem született róla. Pánik? Azt inkább a Dubajba vagyont menekítő NER döbrögik villáiban, esetleg a minisztériumok iratmegsemmisítői körül sürgölődő csinovnyikok között keressétek, srácok! Ami itt zajlott, az úgy hívják, demokratikus közéleti vita. Szokjatok hozzá: valódi demokráciában úgy szokás, hogy ha valakit egy fontos pozícióra javasolnak, akkor arról érveket ütköztetnek. Mert ahogy Ronald Dworkin jogtudós megfogalmazta, a demokrácia nem a többség diktatúrája, hanem mindenekelőtt párbeszéd. Kölcsönös tisztelet és megértés mellett. A cikk egyébként egészen szánalmasan abban kulminálódik, hogy a „hanyatló” finn oktatási rendszert kezdi el szapulni. Nos, a finn oktatás nem tökéletes, és ott is folynak viták arról, hogyan kell átalakítani. De azért ahhoz tényleg vastag bőr kell, hogy a magyar oktatás jelenlegi helyzetéből valaki a finneket fikázza. Hogy úgy mondjam: szeretnénk mi, hogy olyan problémáink legyenek, mint a finneknek. Az meg már tényleg arcpirító, hogy „az egyenlőtlenségek fokozódását” vetik a finn oktatás szemére: könyörgöm, ha van mutató, amiben a magyar oktatás végképp a béke segge alatt van a finnhez képest, akkor az éppen az oktatási egyenlőtlenségek. És egyébként éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen hozzáállással és szemlélettel fog neki valaki az oktatás reformjának idehaza.