Kialakult egy másik vita is a közösségi médián: vajon jól teszi-e a média, hogy teret ad olyan emberek mosakodásának, akik vastagon részt vettek az elmúlt 16 évben az agyzsibbasztó propaganda-gépezet működtetésében? Vajon tényleg megérdemel Deák Dániel egy nagyinterjút a Partizánon? Vagy Ferencz Orsolya a Telex videóműsorában? Miközben még rengeteg történet van a NER ellenfelei, áldozatai részéről, ami elmondásra vár. Hozzáteszem egyébként: a Partizán egyszer sem szólaltatott meg az elmúlt években, pedig lett volna miről beszélgetni: dühöngött a drogellenes háború. És azért azt sem felejtem el túl könnyen, hogy miközben decemberben több ezren táncoltunk a drogellenes háború ellen a parlament előtt, ez a független média jelentős részében egy hírt sem ért meg. Miközben Horváth Laci drogbiztos megszólalásait gyakran külön cikkben, kritikátlanul lehozták. Vagyunk nagyon sokan, akik sokat veszítettünk és sokat kockáztattunk az elmúlt években emiatt az embernyomorító rezsim miatt. És szerintem jogosan nyílik ki a bicska a zsebünkben, amikor azt látjuk, hogy olyan emberek, akik élen jártak a mocskolásunkban, most fordítanak a köpönyegükön és konszolidált „megújult” hangként próbálnak helyezkedni. Ehhez pedig a média asszisztál. Azért ne felejtsük el, mi lett volna, ha másként alakul a választás, és ők nyernek: akkor ugyanezek a „megújulást” követelő, „önkritikus” hangok most éppen befejeznék, amit elkezdtek: végleg beledöngölnék a független civil társadalmat és sajtót a betonba, és még a helyét is felszántanák és behintenék sóval. Szóval egyetértek Stumpf Andrással: ha már rendszerváltás, akkor vegyük komolyan és viselkedjünk úgy. ‍♂️