Kész vagyok. Minden napra jutnak olyan sújtó sztorik, mintha egy gyomrost kapnánk: mivé lett magyar hazátok? Ismerkedjetek meg Pálinkás Szilveszter századossal, a Magyar Honvédség korábbi üdvöskéjével és toborzó-arcával, aki mostanra teljesen kiábrándult a hadsereg vezetéséből. Sőt, a vele ma megjelent Telex interjúban azt mondja, nem hiszi, hogy ennyire rossz hadügyminisztere valaha lett volna az országnak. És hogy ha nem lenne háborús vészhelyzet, olyan sok katona mondana fel, hogy Magyarország védekező képessége gyarlatilag a nullára csökkenne. Na most akkor ezt így rakjuk össze: egy olyan kormány, ami folyamatosan a háború rémképével hiszterizálja az országot, olyan durván leépítette a magyar honvédelmet, hogy már szinte csak a törvényi kényszer és a szentlélek tartja össze úgy-ahogy. Hihetetlen. Most akkor ő is ukrán kém, vagy mi lesz a mondás, Tóni? A helyzet az, hogy minél több csontváz esik ki a szekrényből, annál hihetetlenebb ez az egész ukrán kém konteótok. Felmerül a kérdés: van még akár egy olyan ágazat, szakterület Magyarországon, ahol nem fenyeget a teljes összeomlás rémképe? Hiszen nemrég láthattunk rendőröket felszólalni, akik arra figyelmeztettek, hogy a rendőrség az utolsókat rúgja és erkölcsi mélyponton van. Pszichiáterek lengették be, hogy tömegesen felmondanak, annyira borzalmasan rosszul irányítják az OPAI-t, és a pszichiátriai ellátás megszűnéséről beszélnek. Gyermekvédelmi szakemberek nyilatkozzák, hogy a gyermekvédelem már gyakorlatilag elvérzett. És akkor még nem beszéltem pedagógusokról, addiktológusokról, szociális munkásokról – vagy éppen a klubéletről. Akinek még nem esett le: ez már nem bal- meg jobboldal, konzi meg libsi kérdés. Itt konkrétan az összeomlás szélére kerültek egész állami alrendszerek, ágazatok, iparágak. Entrópia öcsém. Mert a legnagyobb hazugság az volt, hogy „legalább kormányozni tudnak” – aki kicsit is belelátott a maga szakterületén a kormányzásba, annak számára világos, hogy ennél pancserebb, kontárabb, blöffösebb kormánya még nem volt az országnak.