Széljegyzetek – 2026-03-20
Ez itt a képen egy spangli. „Füves cigi”, ha úgy tetszik.
Vágyak és gyűlöletek tárgya.
Egyesek piedesztálra emelik és kultikus tárgyként tisztelik.
Mások démonizálják és börtönbe zárnak embereket miatta.
Én azt gondolom, mindketten tévednek.
A fű nem ártalmatlan csodagyógyszer, ami mindenre is jó. De nem is démoni méreg, ami szükségszerűen tönkretesz.
Ha elszívja valaki, akkor többnyire enyhén ellazultnak érzi magát, enyhe eufóriát érezhet, késztetést a nevetésre, és minden kicsit másnak, kicsit érdekesebbnek tűnik. De az élmény nagyban függ attól, hogy ki használja és hogyan: rossz környezetben (setting), állapotban (set) parás élmény is lehet. Egy részeghez képest mindenesetre egy beszívott emberre nem jellemző az erőszakos, antiszociális viselkedés. Ráadásul a fűnek nincs halálos dózisa sem.
A fűszívásnak ettől függetlenül vannak valós kockázatai. A kipróbálók egy kisebbsége függő lesz. Bár ritkán, de genetikailag erre hajlamos fiataloknál előhozhat pszichózist. Füstölve károsítja a légzőszerveket (bár tüdőrákot jelen tudásunk szerint dohány nélkül nem okoz). Betépve veszélyes lehet járművet vezetni. És ha folyamatosan be vagy tépve, akkor elszaladhat melletted úgy az életed, mintha nem is lettél volna jelen.
Ezek a kockázatok nem mindenkit ugyanúgy érintenek. Minél fiatalabb életkorban próbálja ki valaki, annál nagyobb eséllyel lesznek később problémái belőle. Egyes emberek, gének, örökölt minták, generációkon átívelő traumák, társadalmi kirekesztettség stb. okán jóval veszélyeztetettebbek.
De a fű a legveszélyesebb azokra, aki nem ismerik, akik irracionálisan félnek tőle és ezért olyan demagóg politikákat támogatnak, amik megbélyegzik és üldözik a fű fogyasztóit.
A legjobb az lenne, ha az állam ezt is úgy kezelné, mint például a dohánytermékeket: felismerve, hogy vannak közegészségügyi veszélyei, amik indokolják a hozzáférhetőség korlátozását. Ugyanakkor ezt nem tömeges bebörtönzéssel, hanem okos piaci szabályozással és fejlett prevencióval és ellátórendszerrel érné el.
Értelmes, józan drogpolitikával.
Hát így.

Ez itt a képen egy spangli. „Füves cigi”, ha úgy tetszik.
Vágyak és gyűlöletek tárgya.
Egyesek piedesztálra emelik és kultikus tárgyként tisztelik.
Mások démonizálják és börtönbe zárnak embereket miatta.
Én azt gondolom, mindketten tévednek.
A fű nem ártalmatlan csodagyógyszer, ami mindenre is jó. De nem is démoni méreg, ami szükségszerűen tönkretesz.
Ha elszívja valaki, akkor többnyire enyhén ellazultnak érzi magát, enyhe eufóriát érezhet, késztetést a nevetésre, és minden kicsit másnak, kicsit érdekesebbnek tűnik. De az élmény nagyban függ attól, hogy ki használja és hogyan: rossz környezetben (setting), állapotban (set) parás élmény is lehet. Egy részeghez képest mindenesetre egy beszívott emberre nem jellemző az erőszakos, antiszociális viselkedés. Ráadásul a fűnek nincs halálos dózisa sem.
A fűszívásnak ettől függetlenül vannak valós kockázatai. A kipróbálók egy kisebbsége függő lesz. Bár ritkán, de genetikailag erre hajlamos fiataloknál előhozhat pszichózist. Füstölve károsítja a légzőszerveket (bár tüdőrákot jelen tudásunk szerint dohány nélkül nem okoz). Betépve veszélyes lehet járművet vezetni. És ha folyamatosan be vagy tépve, akkor elszaladhat melletted úgy az életed, mintha nem is lettél volna jelen.
Ezek a kockázatok nem mindenkit ugyanúgy érintenek. Minél fiatalabb életkorban próbálja ki valaki, annál nagyobb eséllyel lesznek később problémái belőle. Egyes emberek, gének, örökölt minták, generációkon átívelő traumák, társadalmi kirekesztettség stb. okán jóval veszélyeztetettebbek.
De a fű a legveszélyesebb azokra, aki nem ismerik, akik irracionálisan félnek tőle és ezért olyan demagóg politikákat támogatnak, amik megbélyegzik és üldözik a fű fogyasztóit.
A legjobb az lenne, ha az állam ezt is úgy kezelné, mint például a dohánytermékeket: felismerve, hogy vannak közegészségügyi veszélyei, amik indokolják a hozzáférhetőség korlátozását. Ugyanakkor ezt nem tömeges bebörtönzéssel, hanem okos piaci szabályozással és fejlett prevencióval és ellátórendszerrel érné el.
Értelmes, józan drogpolitikával.
Hát így.







