Bódult korban élünk. Nem, nem csak és főleg arról beszélek, hogy az ország tocsog a pálinkában. Vagy hogy a gettókban szívják és szúrják a kristályt. Az is durva persze. De az igazán rémisztő az a bódultság, ami a látszólag józan embereket is átjárja. A döbrögiket a hatalom részegsége. Az alul lévőket pedig a fortélyos félelem kábulata és az apátia tompultsága. A fertelmes meggyőződés, hogy ez már mindig így lesz. Hogy nincs értelme semminek, hogy úgyis minden szar. Hogy csak az számít, mennyire tudsz könyökölni, törtetni. Hogy nincs igazság – csak annak van igaza, aki leghangosabban harsogja azt. Ahol párbeszéd helyett betonba döngölik, akinek más a véleménye. Ahol a nyomor és kiszolgáltatottság szendergésében tartanak milliókat. Ebben a bódult korban szükség van a józan hangokra, mint amit a Drogriporter is képvisel az írásaival, filmjeivel, akcióival. Nézz vissza az elmúlt hónapokra: vajon ki volt az, aki a számodra fontos ügyekben hallatta a hangját? Aki nem bullshitelt, nem terelt, hanem odamondott, őszintén? Szervezte az ellenállást az őrülettel szemben? Minket ma nem támogat sem az állam, sem nagyvállalatok, sem Pénztáros Lőrinc vagy más maffiózók. Rá vagyunk szorulva a Te támogatásodra! Tényalapúság. Együttérzés. Szolidaritás. Ha szerinted is fájó hiány van ezekre a közéletben, ha Te is fontosnak tartod azt a józan hangot, amivel a számodra fontos értékeket képviseljük a Hatalommal szemben – akkor légy rendszeres támogatónk és add nekünk az adód 1%-át!