Egy totyogó korú kisgyerekkel együtt aludni olyan, mintha egy részeg polippal osztanád meg az ágyad, aki elvesztette a kocsikulcsát – tartja egy mém. Azt kell mondjam, hogy a saját szülői tapasztalataim alapján ez egy meglehetősen pontos hasonlat. A múltkor például arra ébredtem, hogy forgolódás és helyezkedés közben sikerült fejbe rúgnia. De amikor már éppen nagyon bosszankodni kezdtem volna, hogy nem igaz, hogy már megint felébresztett: váratlanul odabújik, és azt motyogja félálomban: „Apa én téged szejetlek.” Awww. És máris máris újra „az apaság a legszebb dolog a világon” csúcspontra kerülök a szülőségnek nevezett hullámvasút hegyes-völgyes pályáján. (note to myself)