„Amerikának ideje beismernie a marihuána-problémáját,” üzeni a The New York Times szerkesztőségi véleménycikke. Könnyű lenne ebből azt a köveztetést levonni (az állampárt idehaza bizonyára le is vonja), hogy az amerikai kannabisz-legalizáció csődöt mondott. Pedig ha elolvassuk a cikket, egyáltalán nem ez a kép rajzolódik ki előttünk. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik, amiket persze egy autoriter rezsim soha nem képes felfogni. Először is, a NYT szerkesztősége minőségi újságírást művelt: meglehetősen alaposan utánajárt a témának. Adatokat, tényeket, kutatásokat tett mérlegre. Az amerikai polgárok többsége ma már olyan államokban él, ahol legális a kannabisz. Méghozzá meglehetősen laza szabályozás mellett: esetenként jóval kevésbé adóztatják meg például, mint a szintén legális dohánytermékeket. A piac kommercializált: nagy cégek repültek rá arra, hogy a fűből készült termékeiknek minél nagyobb fogyasztói bázist építsenek ki. És a statisztikák szerint sikeresek is ebben, hiszen a rendszeres fűszívók aránya jelentősen megnőtt. Amit a cikk ugyanakkor elhallgat – és ez igen nagy hibája – az, hogy eközben a tinédzserek körében nem került sor számottevő növekedésre a fűszívásban. Mindenesetre tény, hogy a fűvel kapcsolatban regisztrált egészségügyi problémák növekvő trendet mutatnak Amerikában – ami akkor is rossz hír, ha a halálozásban ez nem jelenik meg úgy, mint akár az alkohol, akár a dohány vagy az opioidok fogyasztása. A NYT szerkesztősége erre nem azt mondja, hogy „lám, nem működik a legális piac, hozzuk vissza a tiltást”. A cikk elismeri, hogy a tiltásnak sokkal több káros mellékhatása lenne, mint amennyit megelőzne. És hogy aki füvet szív, semmivel sem rosszabb vagy bűnösebb, mint aki bort vagy sört iszik. Nem akarnak újra drogellenes háborút és milliókat börtönben látni fű miatt. Egyszerűen azt javasolják, amit egyébként a Drogriporter oldalon mindig is mondtunk: egy kommercializált szabad piac helyett egy szigorúbban szabályozott piacra lenne szükség. Bilincsek és börtönök helyett okos szabályozás: adók, hatóanyag kontroll, a gyógyászati hozzáférés szövetségi szabályozása. És ezzel párhuzamosan az amerikai társadalom fűfelfogásában is változás kell: a kannabiszban valamiféle csodaszert láttató hamis idealizmus helyett józanul és őszintén szembe kell nézni azzal, hogy a fűnek is vannak ártalmai. A helyzet az, hogy a kannabiszt démonizáló tiltás kitermeli a maga ellenpólusát, a másik szélsőséget: a kannabiszban a romantikus lázadás szimbólumát látó és láttató ködszurkáló idealizálást. Ezen szélsőségek helyett józan drogpolitikára van szükség: ami nem túlozza el, de nem is tagadja az ártalmakat, hanem azok pragmatikus és humánus csökkentésére helyezi a hangsúlyt.