Borzasztó kiábrándító látni, ahogy ez a nagyra nőtt, beképzelt óvodás toporzékol, zagyvál a világ egyik legrangosabb fórumán Davosban – és közben a felnőttek megszeppenve, leforrázva hallgatnak a szobában. Hogy utána majd a folyosón tojástáncot lejtsenek előtte, hízelgéssel, nárcizmusának kenegetésével próbálják manipulálni. Ez sokat elmond a világról, amiben élünk. Az embert elfogja a szekunder szégyen: tényleg itt tart az emberiség 2026-ban? Nem véletlen, hogy egy ötéves érzelmi intelligenciájával, egy tomboló hormonok által irányított tinédzser szenvedély-kontroljával rendelkező bully lehet a világ leghatalmasabb embere. Ez nem egy véletlen: itt már nem elég ezt az egy embert félreállítani. Őt a mai társadalom termelte ki és emelte magasba. Egy olyan társadalom, ami borzasztóan fejlett és szofisztikált technológiákkal rendelkezik, de érzelmileg még mindig a barlanglakók szintjén áll. Egy világ, ami mindent alárendelt a birtoklásnak és a megszerzésnek – hogy „kinek van nagyobb”. Ahol az igazság már nem jelent semmit, csak az, ki tudja leghangosabban harsogni a maga hazugságát. Ami a „mindent vagy semmit” zéró-összegű nagyhatalmi játszmákat jutalmazza. Ahol azok az emberek sikeresek, akik mindent is akarnak, ráadásul most akarják – de akik rettegnek attól, hogy akár egy percig egyedül kelljen maradniuk a saját árnyékukkal. A kanadai miniszterelnök beszéde mutatott némi fényt a folyosó végén. Politikusként nyilván ő sem tökéletes – de most legalább magára vette a felnőtt történelmi szerepét a szobában. És vajon nem ez tesz-e „naggyá” egy egyébként tökéletlen, megalkuvó politikust is: hogy a megfelelő pillanatban képes felismerni és felvállalni bizonyos kényelmetlen történelmi szerepeket? Mint Churchill, vagy akár Nagy Imre? Mark Carney emlékeztetett minket arra, hogy többek vagyunk annál, mint amennyit hiszünk magunkról. Vaclav Havelt (egyik kedvenc gondolkodómat) idézve rámutatott, hogy az erő logikája – korlátolt logika, és a hatalomnélkülieknek hatalma van. Üdítő volt látni, hogy akadnak még, akiknek nem ment el teljesen az eszük ebben a zajos igazság-utáni világban. Vajon mi mit tudunk tenni? Én azt gondolom, hogy ideje átgondolnunk, hogy miért uralkodnak Putyinok, Erdogánok, Orbánok és Trumpok a világ fölött. Hogy mit jelent demokrácia, szabadság. Hogy milyen világban akarunk élni. De legfőképpen ideje magunkba nézni. „Amikor már nem tudunk megváltoztatni egy helyzetet, akkor arra kapunk kihívást, hogy önmagunkat változtassuk meg,” írta Viktor Frankl. Ez nem kevés. Bálint György magyar zsidó író – tegnap volt 83 éve, hogy megölték – írta a halála előtt: „Lehet, hogy a kert minden virága és minden fűszála halálraítélt. De a kertész ott áll helyén és a gyilkos özönvíz előtt, egy pillanattal még egy kis jótékony vízsugarat bocsát a virágokra és a fűre. Ebben az egész elviselhetetlen, vihar előtti feszültségben csak az a megnyugtató, hogy akadnak még ilyen kertészek.”