Semmi nincs, ami jobban leleplezi Trump totális képmutatását a drogellenes háborúval kapcsolatban, mint az a kettős mérce, amit a venezuelai és a volt hondurasi elnökkel kapcsolatban tanúsított. Arról mindenki hallott, hogy Maduro venezuelai elnököt drogkereskedelem vádja miatt elrabolták és lecsukta a szövetségi drogellenes hivatal (DEA). Azt azonban kevesebben tudják, hogy eközben Trump elnöki amnesztiában részesítette Juan Orlando Hernándezt, Honduras volt elnökét, akit korábban amerikai bíróság 45 év (!) börtönre ítélt azért, mert a választási kampány során több millió dolláros kenőpénzt fogadott el drogbáróktól, köztük El Chapo Guzmantól, az egyik leghírhedtebb mexikói drogkartel vezetőjétől. Trump az elnöki amnesztiát nem támasztotta alá semmi olyan új bizonyítékkal, ami azt mutatta volna, hogy Hernández ártatlan lett volna – egyszerűen kijelentette, hogy a büntetés „túl szigorú” volt és a Biden-kormányzat „igazságtalanul” avatkozott be. Ellenben elég volt számára a Maduroval szembeni sokkal kevésbé megalapozott vád ahhoz, hogy a Kongresszus felhatalmazása nélkül, a hadsereg bevetésével elrabolja Madurót az elnöki palotából. Szóval ha egy amerikai bíróság által jogerősen, megalapozott bizonyítékok alapján elítélt korrupt bűnöző, aki bizonyíthatóan közrejátszott az USA-ba irányuló kábítószer-kereskedelemben, szabadon járhat – akkor vajon mennyire kell komolyan venni Trump aggodalmát a drogkereskedelemmel kapcsolatban? Megmondom: semennyire. Ez nem a drogokról szól, hanem Trump (aki, minő irónia, maga is bíróság által elítélt bűnöző) belpolitikai és geopolitikai játszmáiról. Az egész arról szól, hogy a háttérben megállapodást kötött Hernández pártjával, ami az amerikai politikai és üzleti érdekeknek megfelelő politikát folytat Hondurasban. Madurot pedig azért kellett eltávolítani, hogy egy hasonló háttéralku születhessen Venezuelában is – és Trump rátehesse a kezét az ország olajtartalékaira, mellesleg jó pontot szerezzen a latino szavazóbázisa körében. És éppen ennyire nem a drogokról szól Orbán „drogpolitikája” sem idehaza. Azért teszem idézőjelbe, mert a drogpolitikát a demagógok rendszeresen hatalmi játszmák részévé teszik és instrumentalizálják – és ezáltal igazából nem is drogpolitika többé. Ebben az igazság utáninak nevezett korban különösen fontos, hogy leleplezzük ezeket a játszmákat. Ha valódi változást szeretnénk látni a drogokkal és azok ártalmaival kapcsolatban, akkor nem kardcsörtető katonai meg rendészeti PR-kampányokra van szükség, hanem a szakma és az érintettek bevonásával folytatott felelős és józan drogpolitikára.