Az új év az új fogadalmak ideje. Bár én fogadalmat nem tettem, de bizonyos elhatározásokra jutottam azzal kapcsolatban, milyen változásokat szeretnék az életemben a 2025. év krízise után. Futás, túrázás, meditáció: ez eddig is része volt az életemnek. De a gyerek érkezése rádöbbentett arra is, hogy az öngondoskodás az élet bizonyos szakaszaiban és helyzeteiben bizony nagyon nehéz. Az öngondoskodás jelentősen visszaszorult a napi túlélést vagy stressz-levezetést szolgáló tevékenységekkel szemben. Idén próbálom egy kicsit jobban optimalizálni az időmet és az erőforrásaimat, hogy több is beleférjen: elkezdtem pszichoterápiára járni és szeretnék szervezett meditációs foglalkozásokon is részt venni. „Dolgozni magunkon” – így is szoktuk ezt emlegetni. Aminek a célja nem az, hogy tökéletessé váljunk. De még csak nem is az, hogy „más emberré”. Én az ilyen illúziókról már régen lemondtam. Az igazi változáshoz az elfogadáson keresztül vezet az út. Ahogy Thomas Merton, a keresztény misztikus mondta, az igazi munka nem az, hogy más/jobb emberré válj, hanem az, hogy ne hagyd el azt, aki valójában vagy. A kérdés, hogy valóban ismered-e azt, aki valójában vagy. Számomra végső soron a buddhista alapú meditáció és a pszichodinamikus terápia egyaránt ezt a célt szolgálja. Nem akarok „buddhista” lenni (jelentsen ez bármit) – csupán felfedezni, alkalmazni azokat a módszereket, amiket a Buddha hagyott örökül ránk. A pszichoterápiával nem kiutat keresek valami konkrét krízisből, nem megoldást keresek problémákra, vagy gyógyulást valamilyen „betegségből” (sajnos a magyar társadalomban még mindig makacsul él a tévhit, hogy pszichológushoz csak „dilisek” járnak). Hanem szeretnék kapcsolatba kerülni a hiteles önvalómmal. Nem megszabadulni akarok a lelkemben cipelt terhektől – hanem attól remélek nagyobb szabadságot, hogy jobban megtanulom hordozni ezeket a terheket. Hiszem, hogy az emberi élet lényegéhez az egyre mélyülő önismereten és öngondoskodáson keresztül jutunk el – ami elengedhetetlen ahhoz is, hogy tartalmas, hiteles emberi kapcsolatokat építsünk. És mivel szociális állatok vagyunk, ez az önismereti munka és öngondoskodás nem valamiféle öncélú ön-kényeztetés, hanem az egész társadalomra hasznos tevékenység. Az öngondoskodás nem csak időbe, de pénzbe is kerül. Sajnos nagyon sok ember egyszerűen nem engedheti meg magának, vagy társadalmi helyzete folytán el sem jut a felismerésig, hogy szüksége lenne rá. Az lenne jó, ha nem felső-középosztálybeli luxus lenne ez, hanem egyfajta alapjog és egyben alap-kötelesség: aminek a feltételeit az állam feladata lenne megteremteni és megszervezni. Már egészen a születésünktől kezdve. (note to myself)