Maduro venezuelai elnökért valószínűleg kevesen hullatnak krokodilkönnyeket. A legkevésbé maguk a venezuelaiak, akiknek a többsége szemében egy gyűlölt zsarnok. Vannak emigrációban élő venezuelai ismerőseim, akik ünnepelnek – meg tudom őket érteni. Maduro uralmának legitimitása erősen megkérdőjelezhető. Mégis, az, hogy egy külső hatalom a drogellenes háború nevében egyszerűen elrabolja egy másik szuverén állam vezetőjét – az nagyon veszélyes precedenst teremt. Hogy a nemzetközi jog semmibe vétele, az egy dolog. De ráadásul a korábbi amerikai kísérletekből tudjuk, hogy a hasonló külső rezsimváltások szinte soha nem járnak együtt valódi tartós demokratikus átalakulással, többnyire káoszhoz és polgárháborúhoz vezetnek. Különösen, ha ennyire előkészítetlenül és felelőtlenül vágnak bele. A helyzet persze az, hogy Trumpot egy icipicit sem érdekli a venezuelai nép sorsa. Sőt, valójában a fennen hirdetett cél – az amerikai nép drogoktól való megvédése – sem érdekli. Valójában minden hozzáértő tudja, hogy Venezuela nem játszik különösebben jelentős szerepet a nemzetközi drogkereskedelemben. Trumpot leginkább az érdekli, hogy Oroszország és Kína ne tehesse rá a kezét a világ legnagyobb kőolajtartalékára. Az, hogy Trump Latin-Amerikát a saját játszóterének, hátsó udvarának tekinti, nekünk, európaiaknak borzasztó rossz hír. Ugyanis ebből az is következik, hogy ugyanígy gondolkodik Kelet-Európáról, amit simán átengedne Oroszország játszóterévé. Ha Amerika csak így lerohanhat egy szomszédos országot – akkor vajon Putyin miért ne tehetné ezt meg ugyanezt Moldovával vagy egy másik szomszédjával a közeljövőben? Vajon ezentúl milyen erkölcsi legitimitása lesz az észak-atlanti szövetségeseknek ezt bírálni? Megjegyzem, mi is ebben a szövetségi rendszerben vagyunk. És ez a mostani venezuelai rezsimváltási kísérlet Orbánnak, Trump barátjának is feladta a leckét. Hiszen vajon hogyan is hívják az Orbán által gründolt EP frakciót? „Szuverenisták”. Na most ha valamit Trump mostani akciója lábbal tiport, akkor az éppen a nemzeti szuverenitás eszméje. Nem csoda, hogy a NER nyilvánvalóan zavarban van és nem tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel. A helyzet ellentmondásosságát számukra persze még tovább fokozza, hogy a szuverenitást éppen annak a drogellenes háborúnak a nevében vették semmibe, aminek egyébként Orbánék is lelkes hívei. A közzé tett videók szerint az elrabolt elnököt az amerikai drogellenes ügynökség, a DEA vette őrizetbe. A latin-amerikaiak persze már évtizedek óta tudják, hogy a drogellenes háború pusztán szépségtapasz, fügefalevél az amerikai birodalmi terjeszkedés elrejtésére. Szóval nem, egy picit sem sajnálom Madurot – de igen nagy kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez az elhamarkodott akció akár a venezuelai nép, vagy akár az európai liberális demokráciák hívei számára jó hír lenne. Félő, hogy méginkább visszahozza az imperialista rablóháborúk korát, amiknek két világháború után sikerült csak úgy-ahogy korlátot szabni a multilaterializmus szellemével.