Ha ma valaki a függőségről beszél, szinte biztos, hogy előbb-utóbb kimondja a szót: dopamin. Könyvek, podcastok, TED-előadások és prevenciós kampányok sorolják, hogyan élünk egy „dopaminkorszakban”, ahol az agy jutalmazó rendszere túlterhelődik a drogoktól, az alkoholtól, a közösségi médiától, a pornótól, az online vásárlástól. Anna Lembke nagy hatású könyve, a Dopamine Nation (magyarul: Dopamin korszak) pontosan erre az érzésre tapint rá: mintha a modern világ egy állandó dopamin-infúzió lenne, amely lassan, de biztosan függővé tesz bennünket. Ez a magyarázat izgalmas, gondolatébresztő és kényelmes. Van benne egyetlen kulcsszereplő, egyetlen agyi vegyület, amely köré felépíthető a történet. Ha megértjük a dopamint, megértjük a függőséget – sugallja sok népszerű narratíva. Nem véletlen, hogy ez a gondolat mennyire termékenynek bizonyult. A dopaminnak kétségkívül fontos szerepe van a függőség kialakulásában, de az utóbbi évtizedek kutatásai sok korábbi elképzelés újragondolását tették szükségessé. Vajon miért téves kizárólag a túl sok dopaminra visszavezetni a függőséget, vagy „dopamin detoxnak” tartani a felépülést? A Drogriporter elemzéséből kiderül, belinkelem a hozzászólásba, olvasd el és tudj meg többet erről az izgalmas vegyületről! És ha tetszett, ha fontosnak tartod a tájékoztató munkánkat, kérlek, légy Te is rendszeres támogatónk, nélküled nem megy! ❤