Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2025-11-25

„Nincs olyan, hogy droghasználathoz fűződő jog” – hallhatjuk unos-untalan a drogbiztostól. Nagyon tetszetős érv – csak éppen teljesen hamis. Nincs olyan sem, hogy káposztás tészta főzéséhez való jog. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy emiatt be kellene tiltani a káposztás tésztát. Miért? Mert nem kell tételes jogot rendelni minden tevékenység mellé, hanem általános alapjogok védenek számtalan konkrét cselekvést. A káposztás tészta főzését többek között a magánélethez való jog védi: az államnak nincs dolga azzal, mi történik a saját konyhádban. De védi a személyes autonómia és önrendelkezés joga is: szabadon dönthetsz arról, mit eszel, mit csinálsz a testeddel. Csak egy önkényuralomban van az, hogy minden tilos, amit nem engedélyeznek külön. Egy szabad jogállamban minden szabad, amit nem tiltanak megalapozott érvek alapján. Egy jogállamban nem kell bizonyítani, hogy valamihez alkotmányban tételesen felsorolt jogunk fűződik ahhoz, hogy az adott tevékenységet ne kelljen betiltani – hanem éppen ellenkezőleg. Azt kell bebizonyítani, hogy mi indokolja egy egyébként szabadságjogok által védett tevékenység betiltását. És ehhez NEM elég az, hogy az adott cselekedet egészségtelen. Ha valaki például be akarná tiltani a káposztás tésztát, akkor NEM lenne elég azt bizonyítania, hogy a káposztás tészta egészségtelen étel. Azt is igazolnia kellene, hogy az államnak nincs más, kevésbé korlátozó eszköze – például megelőzés, tájékoztatás, piaci szabályozás – a fogyasztás mérséklésére, mint a jogállamban csak végső megoldásként (ultima ratio) alkalmazható büntetőjog. Ugyanez igaz a szerfogyasztásra is: nem kell, hogy létezzen „kábítószer-fogyasztáshoz való jog” nevű speciális paragrafus, mert az egyéni döntéseidet ugyanezek a széles, alapvető jogok védik. Például a test feletti önrendelkezés, a magánélethez, a lelkiismereti szabadsághoz fűződő jogok. És nem elég azt bizonyítani, hogy egy szer használata egészségügyi kockázatokat rejt magában ahhoz, hogy igazolja a tiltást. Az állam csak akkor tilthatja be az egyéni cselekvést, ha igazolhatóan ez egy szükséges és arányos lépés. De a drogfogyasztók büntetése sem nem szükséges, sem nem arányos: az állam más, közegészségügyi, szociális, oktatási, fogyasztóvédelmi eszközökkel is kifejezheti aggodalmait. A kalapács kitűnő eszköz, ha szöget kell beverni. De nem biztos, hogy egy hegedű felhangolására alkalmas. És ha valakinek csak kalapács van a kezében, akkor hajlamos mindent beverendő szögnek nézni – és ezzel bizony elég nagy károkat okozhat egy hangszerboltban. Érted, Laci? Persze, hogy nem érted, hiszen a fizetésed múlik rajta, hogy ne értsd meg. De az olvasók közül szerintem sokan megértik. Vive la Résistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊
 |  Péter Sárosi
„Nincs olyan, hogy droghasználathoz fűződő jog” – hallhatjuk unos-untalan a drogbiztostól. Nagyon tetszetős érv – csak éppen teljesen hamis. Nincs olyan sem, hogy káposztás tészta főzéséhez való jog. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy emiatt be kellene tiltani a káposztás tésztát. Miért? Mert nem kell tételes jogot rendelni minden tevékenység mellé, hanem általános alapjogok védenek számtalan konkrét cselekvést. A káposztás tészta főzését többek között a magánélethez való jog védi: az államnak nincs dolga azzal, mi történik a saját konyhádban. De védi a személyes autonómia és önrendelkezés joga is: szabadon dönthetsz arról, mit eszel, mit csinálsz a testeddel. Csak egy önkényuralomban van az, hogy minden tilos, amit nem engedélyeznek külön. Egy szabad jogállamban minden szabad, amit nem tiltanak megalapozott érvek alapján. Egy jogállamban nem kell bizonyítani, hogy valamihez alkotmányban tételesen felsorolt jogunk fűződik ahhoz, hogy az adott tevékenységet ne kelljen betiltani – hanem éppen ellenkezőleg. Azt kell bebizonyítani, hogy mi indokolja egy egyébként szabadságjogok által védett tevékenység betiltását. És ehhez NEM elég az, hogy az adott cselekedet egészségtelen. Ha valaki például be akarná tiltani a káposztás tésztát, akkor NEM lenne elég azt bizonyítania, hogy a káposztás tészta egészségtelen étel. Azt is igazolnia kellene, hogy az államnak nincs más, kevésbé korlátozó eszköze – például megelőzés, tájékoztatás, piaci szabályozás – a fogyasztás mérséklésére, mint a jogállamban csak végső megoldásként (ultima ratio) alkalmazható büntetőjog. Ugyanez igaz a szerfogyasztásra is: nem kell, hogy létezzen „kábítószer-fogyasztáshoz való jog” nevű speciális paragrafus, mert az egyéni döntéseidet ugyanezek a széles, alapvető jogok védik. Például a test feletti önrendelkezés, a magánélethez, a lelkiismereti szabadsághoz fűződő jogok. És nem elég azt bizonyítani, hogy egy szer használata egészségügyi kockázatokat rejt magában ahhoz, hogy igazolja a tiltást. Az állam csak akkor tilthatja be az egyéni cselekvést, ha igazolhatóan ez egy szükséges és arányos lépés. De a drogfogyasztók büntetése sem nem szükséges, sem nem arányos: az állam más, közegészségügyi, szociális, oktatási, fogyasztóvédelmi eszközökkel is kifejezheti aggodalmait. A kalapács kitűnő eszköz, ha szöget kell beverni. De nem biztos, hogy egy hegedű felhangolására alkalmas. És ha valakinek csak kalapács van a kezében, akkor hajlamos mindent beverendő szögnek nézni – és ezzel bizony elég nagy károkat okozhat egy hangszerboltban. Érted, Laci? Persze, hogy nem érted, hiszen a fizetésed múlik rajta, hogy ne értsd meg. De az olvasók közül szerintem sokan megértik. Vive la Résistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©