„Hangosan épülünk fel, hogy másoknak ne kelljen némán meghalniuk.” Ez lehetne a tegnapi Drogriporter Szabadegyetem mottója, amelyben bemutattuk a 1,5 ezrelék című közösségi színdarab felvételét, és az alkotókkal beszélgettünk függőségről, felépülésről. Egy olyan színdarabról van szó, amit nem profi színészek, hanem érintettek adtak elő, és ami a saját történeteikből állt össze. Monológokból, amelyek néha dialógusokká fonódnak össze. Történetekből, emlékekből, amelyek néha párhuzamosan haladnak, de időről időre a különbözőségeken keresztül is felcsillantják a megélt tapasztalatokban rejlő közös szálakat. Amelyek Ariadné fonalaként vezetnek minket egyre mélyebbre a függőség labirintusának mélyére. Ahol a traumák, a szorongás, a szégyen gubbasztanak. És ahol egy szörny ólálkodik áldozatokra lesve. És a szörny neve: Nem Vagy Elég Jó. Ezeknek a történeteknek az előadása a nagy nyilvánosság előtt nem kis bátorságot igényelt a szereplők részéről. De semmiképpen sem öncélú exhibicionizmus. Ahogy Brené Brown írta, a szégyen éltető táptalaja a titkolózás, a némaság és az ítélkezés. A szégyen, ma már tudományos kutatások is igazolják, a függőség egyik fő motorja. Túl sok ember éli le és fejezi be az életét a homályban, szégyellve azt, aki, ami. Viszont ha együttérzéssel locsoljuk meg, akkor a szégyen elpusztul – és elérhetővé válik a függőségből való felépülés – egyfajta újjászületés – is. Ezért borzasztóan fontos, hogy minél többen osszák meg a történetüket, és minél többen ismerjenek magukra bennük – hogy megváltoztassák a saját történetüket. „Nem vagyok egyedül.” „Ha elfogadom magam, képes vagyok változni.” A fenti szlogen a hangos felépülésről az amerikai felépülők közösségében népszerű. De Magyarországon is egyre többen értik és érzik a fontosságát. Mert miközben politikai szinten agyzsibbasztó bénultságot tapasztalunk, a magyar társadalom, alulról szerveződő módon, egyre több kezdeményezésben mutatja meg a közösség erejét. Egyre több ember áll ki a nyilvánosság elé: „Bizony, nekem is problémám volt a piával/más szerekkel, és nem szégyellek beszélni az utamról.” Egyre több színdarab, podcast, könyv, egyre több videó, film dolgozza fel a szerhasználatot, a függőséget, a felépülést. Egyre több közösség alakul az érintettekből és hozzátartozóikból. A Drogriporter a maga szerény eszközeivel ehhez a társadalmi újjászületéshez kívánt platformot nyújtani tegnap – és persze sok írásunk, filmünk is próbálja táplálni az alulról jövő kezdeményezések tüzét. Hálás köszönet a darab készítőinek, az Örkény István Színháznak és a Blinken OSA Archivumnak – és persze azoknak, akik eljöttek, és mindazoknak akik támogatják a Drogriporter munkáját! ❤ A közösségi színdarab sajnos már nem tekinthető meg élőben, a felvételt pedig a szerzői jogok miatt mi nem oszthatjuk meg – de a beszélgetésről készült felvételt minden támogatónknak elküldjük!