Ha egy növény nem virágzik, nem a növényt hibáztatjuk, hanem a talajt vizsgáljuk meg. Ha a patak vize zavaros, nem a vizet hibáztatjuk, hanem azt, ami felkavarta a medrét. Ha a gyertya lángja reszket, nem a lángban van a hiba, hanem a huzatban. Ha egy fa görbén nőtt, az a szél irányát mutatja – nem a fa rosszaságát. Mégis, ha egy kisgyerek nem tud nyugton maradni, azt mondjuk: rossz gyerek. Ha nem képes figyelni, azt mondjuk: lusta. Ha túl könnyen kiborul, azt mondjuk: hisztis. Pedig a gyerek viselkedése – kommunikáció. Nem a gyerekben van a hiba, hanem a környezetben. A „rossz viselkedés” nem jellemhiba, hanem üzenet: „Nem érzem magam biztonságban. Nem tudok kapcsolódni.”