Pár hete éppen gondolataimba merülve sétáltam a Bajcsy-Zsilinszky körúton az OSA Archívum felé, hogy részt vegyek a Drogriporter Szabadegyetem legutóbbi rendezvényén. Aminek a pszichedekus tudomány volt a témája. Éppen azon tűnődtem, hogy olyan időket élünk, amikor a bevezetőmben ki kell majd hangsúlyoznom, hogy ez a rendezvény nem akar népszerűsíteni semmilyen drogot, célja a tájékoztatás. És pont ekkor hirtelen leszólított egy ember az utcán. A kezében egy nagy kerek tálca, tele fél decis poharakkal, a poharakban pálinka. „Megkínálhatom?” – kérdezte széles mosollyal. Kösz nem. Hát ez kész. Ez az ország kész, gondoltam, ahol az embernek félne kell attól, ha arról beszél, hogyan lehet pszichedelikumok által asszisztált pszichoterápiával gyógyítani súlyos depressziós és PTSD-s embereket. Mert hogy ez milyen veszélyes lehet a fiatalokra. Eközben a pálinka nevű keménydrogot ingyen osztogatják Budapest egyik forgalmas körútján fényes nappal. Pedig ha mondjuk az LSD vagy a gomba közegészségügyi és társadalmi ártalmait nézzük, gyakorlatilag elhanyagolható ahhoz képest, amilyen terhet az alkohol jelent a társadalomra. Abszurd ez az egész kettős mérce, akárhonnan is nézzük. Bevallom, egy kicsi megerősítve éreztem magam, mintha a karma jelet küldött volna ezzel a pálinka-dílerrel. Jelet, hogy a változás, amiért küzdünk, szükséges és fontos. Tényleg szükség van eloszlatni a homályt a fejekben. A filmünket belinkelem a hozzászólásba. (note to myself)