Az élet ambivalenciája: vágyni a kapcsolódásra és/de félni a sérülés kockázatától. Ha a kíváncsiság és a szeretetvágy bizonyul erősebbnek, és vállalod a kockázatot, hogy baráttá, társsá vagy éppen szülővé válj – akkor előfordul, hogy nem mindig kapcsolódsz sikeresen. Sérülhetsz – továbbadhatod másnak a sérülésed. És a szívnek az ilyen, sikertelen kapcsolódási kísérletekből fakadó sérülései néha nehezen gyógyulnak. Ha a félelem bizonyul erősebbnek és eluralkodik az életeden, akkor elkerülheted a sérülés kockázatát. Megőrizheted a biztonságod és a komfortzónádban maradhatsz. De sokkal szörnyűbb sors vár a szívedre: bezárul és megkövül. És tehetetlenül nézed, ahogy elsodródik melletted az élet. Amikor az emberek a haláluk előtt visszanéznek az életükre, a legtöbbször és a legjobban nem azt bánják meg, amit tettek. Hanem azt, amit nem tettek meg: a lehetőségeket, a kapcsolódásokat, amiket elszalasztottak. A szavakat, amiket nem mondtak ki. Az időt, amit nem töltöttek együtt azzal, akivel igazán fontos lett volna. Kapcsolatokban sérülünk, és kapcsolatokban gyógyulunk. kép: almanacofbirds.org