Széljegyzetek – 2025-09-07
Visszanézve ez életemre eltűnődöm, milyen sokszor és sokféle jelentéssel jelentkezett már benne a csend, a hallgatás.
Max Picard svájci filozófus külön könyvet írt a csendről (Die Welt des Schweigens), ami szerint a csend nem pusztán a zaj hiánya, hanem önálló világ. Paul Goodman amerikai író összesen kilencféle csendet is megkülönböztet, amivel az ember találkozhat élete során.
Van az öntudatlanság csendje, amikor aludtunk, álmodtunk vagy eszméletlenek voltunk. Ebből a csendből jövünk – ebből a csendből formáltuk első gondolatainkat, történeteinket, szavainkat.
Van az a bénult csend, amikor hallgattunk, pedig legszívesebben üvöltöttünk volna. Mert megsértettek vagy bántottak minket, de mi tehetetlenek voltunk. Esetleg mást bántottak, de mi szótlanok maradtunk, mert féltünk. Ez a csend megmérgez.
Van az apátia csendje: amikor úgy érezzük, hogy már nincs értelme semmit mondanunk, mert úgyse hallgat meg senki. Ez a csend – a kimondatlanság csendje – elszigetel és bezár.
Van az értő csend: amikor meghallgatjuk egymást, és úgy érezzük, szavak nélkül is megértjük és elfogadjuk a másikat, megértenek és elfogadnak bennünket. És ez a csend a megértés előfeltétele – összeköt és gyógyít.
Van a fenséges csend: amikor csendben maradunk, mert a természet szépsége lenyűgöz. Vagy amikor valami különösen szép zenét hallgatunk és szinte kilépünk a testünkből. Ez a csend magával ragad.
Van a kreatív csend: amikor elmélyült munkában, flow állapotban alkotunk. Ez a csend – teremtő csend.
Van a meditáció csendje, amikor elcsendesedünk és befelé figyelünk. Ez a tudatos jelenlét csendje. Az ima csendje, ami Jákob lajtorjájaként nyúlik az égbe – hiszen ahogy Eckhart mester mondta, nincs olyan dolog, ami annyira hasonlítana Istenhez, mint a csend.
És lesz majd az a végső csend, amikor legördül a függöny, és mi végleg elhallgatunk. Vajon visszatérünk az öntudatlanság csendjébe? Vagy tudatunk egy magasabb szinten szövi tovább történeteit és elbeszéléseit? Nem tudjuk.
A csend birodalmából jövünk és a csend birodalmába térünk vissza.
kép: Paul Selas

Visszanézve ez életemre eltűnődöm, milyen sokszor és sokféle jelentéssel jelentkezett már benne a csend, a hallgatás.
Max Picard svájci filozófus külön könyvet írt a csendről (Die Welt des Schweigens), ami szerint a csend nem pusztán a zaj hiánya, hanem önálló világ. Paul Goodman amerikai író összesen kilencféle csendet is megkülönböztet, amivel az ember találkozhat élete során.
Van az öntudatlanság csendje, amikor aludtunk, álmodtunk vagy eszméletlenek voltunk. Ebből a csendből jövünk – ebből a csendből formáltuk első gondolatainkat, történeteinket, szavainkat.
Van az a bénult csend, amikor hallgattunk, pedig legszívesebben üvöltöttünk volna. Mert megsértettek vagy bántottak minket, de mi tehetetlenek voltunk. Esetleg mást bántottak, de mi szótlanok maradtunk, mert féltünk. Ez a csend megmérgez.
Van az apátia csendje: amikor úgy érezzük, hogy már nincs értelme semmit mondanunk, mert úgyse hallgat meg senki. Ez a csend – a kimondatlanság csendje – elszigetel és bezár.
Van az értő csend: amikor meghallgatjuk egymást, és úgy érezzük, szavak nélkül is megértjük és elfogadjuk a másikat, megértenek és elfogadnak bennünket. És ez a csend a megértés előfeltétele – összeköt és gyógyít.
Van a fenséges csend: amikor csendben maradunk, mert a természet szépsége lenyűgöz. Vagy amikor valami különösen szép zenét hallgatunk és szinte kilépünk a testünkből. Ez a csend magával ragad.
Van a kreatív csend: amikor elmélyült munkában, flow állapotban alkotunk. Ez a csend – teremtő csend.
Van a meditáció csendje, amikor elcsendesedünk és befelé figyelünk. Ez a tudatos jelenlét csendje. Az ima csendje, ami Jákob lajtorjájaként nyúlik az égbe – hiszen ahogy Eckhart mester mondta, nincs olyan dolog, ami annyira hasonlítana Istenhez, mint a csend.
És lesz majd az a végső csend, amikor legördül a függöny, és mi végleg elhallgatunk. Vajon visszatérünk az öntudatlanság csendjébe? Vagy tudatunk egy magasabb szinten szövi tovább történeteit és elbeszéléseit? Nem tudjuk.
A csend birodalmából jövünk és a csend birodalmába térünk vissza.
kép: Paul Selas







