Kémeim jelentették, hogy a drogellenes digitális polgári körben már eljutott a diskurzus arra a szintre, hogy egyes harcosok népirtást követelnek. Mert „enélkül aligha fog menni a prevenció”. Szóval szerinte ha megölik a szerhasználókat, akkor probléma letudva, droghasználat megelőzve, van kérdés? Mindezt az emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt fülöp-szigeteki elnök mintájára képzeli el a jövő e mérnöke. Rodrigo Duterte az emberi jogi szervezetek és a hágai ügyészek szerint több tízezer ember meggyilkolásáért felelős. Az áldozatai közül soknak annyi volt a bűne, hogy rossz időben volt rossz helyen. Dehát már hallom is a vállvonogatós választ: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Hogy ezek az emberek is valakinek a gyereke, szülője, testvére, szerette? Az nem számít, ezek „csak” drogosok meg dílerek. Azért félelmetes mennyire csúszós az út onnantól kezdve, hogy emberek egy csoportját kipécézik és megbélyegzik, dehumanizálják és kriminalizálják odáig, hogy eljussunk a tömeggyilkosság gondolatáig. Ezt megtanulhattuk a történelemből is.