A múltkor egy videót küldtek át, ahol Bayer Zsolt a főleg 50 fölötti posványosi közönségének arról kesereg, hogy ezek a mai fiatalok már nem tudják, mi az időtálló értékes zene, bezzeg a mi időnkben. És elmondja, hogy az volt az igazi, amikor még pszichedelikus rockot hallgattak fiatalon, például a Pink Flyod Dark Side of the Moon című albumát énekelgették a szőnyegen hanyatt fekve, amolyan hippisen. Amikor idáig jutottam, akkor már olyan érzésem volt, mintha valami hiba csúszott volna a Mátrixba. Hiszen a jelenlegi kultúrharcos direktíva szerint, amit Horváth Laciék is követnek, a mostani „drogos” zenéket kell támadni és a régi jó „józan” zenéket kell dicsérni. Csak hát ugye, mint itt is kibukott, bizony azok a „régi jó” zenék is tele vannak „drogos” zenékkel. Például akár a Beatles, akár a Rolling Stones, akár a Pink Floyd zenéit nézzük, úton-útfélen és bevallottan találunk olyan hatásokat és utalásokat, amik az illegális drogokra vonatkoznak. Nem véletlenül nevezték „pszichedelikus rocknak” – Zsóti maga mondja ki! Magyarul ha a populáris zene drogoktól való megtisztítási hadjáratát tényleg komolyan vennék ősz hajú politikusaink, akkor egy kellemetlen tisztogatással kellene kezdeniük a saját ifjúkoruk rongyosra hallgatott zenéi közt. Ahelyett, hogy mondjuk csak Azahriah-t meg Pogány Indulót pécéznék ki az „ezek a mai fiatalok” és „bezzeg a mi időnkben” boomer nyavalygással. Nemde? ‍♂️