Szabályosan rosszul lettem, amikor a híreket olvastam a 22 hónapos miskei kislány haláláról. Az én kislányom is pont 22 hónapos. Már a gondolat is kikészít, hogy bármi baja essék. És ezt a miskei kislányt éppen az ölte meg, kegyetlenül, akinek a gondjaira volt bízva. Erre az ember, főleg, ha apa, nem talál szavakat. Szóval megértem, hogy a lakosság kedélyeit is alaposan felkavarta ez a tragédia. Csak éppen az a gond, hogy a sajtóból úgy tűnik, az egész ügy mellékvágányra terelődik ahelyett, hogy a valódi kérdéseket tennénk fel. Mert ugye olvasom, hogy Miskén este tüntetést szerveznek, „mert a helyiek szerint a drogfogyasztók és dílerek okoznak gondot a településen.” A polgármester azt is tudni vélte, az elkövetőnek is „voltak ilyen problémái”. Ezt egyébként nem kétlem. De ha ez az egész átmegy egy artikulálatlan drogellenes indulatba és általában a szerhasználó emberek elleni indulatba, az nem használ, hanem egyenesen árt. A droghasználati problémák ugyanis ebben az esetben sokkal inkább felszín. Lehetne és kellene persze kezdeni velük valamit, de ezek csak tünetek, nem az okok. Olyan, jóval mélyebbre nyúló, rendszerszintű problémák tünetei, amelyeknek a felvetése sokkal kényelmetlenebb – hiszen felveti az állam, a politikusok, a hatóságok felelősségének kérdését. A közösségi médiában megjelent beszámolók szerint a bántalmazást korábban már jelezték a hatóságoknak – csak éppen senki a füle botját nem mozdította. Vajon bárki ép ésszel elhiheti, hogy ha ebben az országban minimális hatékonysággal működne legalább a családon belüli erőszak megelőzése, a gyermekvédelem, akkor egy ilyen ügy eljuthatott volna a gyilkosságig? Persze, sokkal könnyebb „a” drogra meg „a” drogosokra mutogatni, mintsem elismerni, hogy ebben az országban hetente halnak meg emberek, köztük gyerekek, családon belüli erőszakban. És a gyermekvédelmi intézmények maguk is az abúzus melegágyaivá válnak a kínzó szakemberhiány és a meglévő szakemberek iszonyú leterheltsége és kontraszelekciója miatt. És ki ezért a felelős? „A” drog? Nem, hanem elsősorban azok, akik ezt az országot kormányozzák, úgy ahogy, már 15 éve. Ami a drogot illeti, persze ott is lenne bőven tennivaló: befektetni a korszerű (nem rendőrségi) megelőzésbe, fejleszteni az ellátórendszert, hogy legyen hol, hová felépülni, és megkeresni az érintett embereket, családokat, gyerekeket, még mielőtt a helyzet eszkalálódna. A rendészetnek is van dolga: képezni kellene a rendőröket a családon belüli erőszak felismerésére és az áldozatok védelmére. Korai beavatkozás – ilyen ma Magyarországon szinte alig létezik. Ne legyenek kétségeink, ezt a kislányt meg lehetett volna menteni. Éppúgy, ahogy a múltkori szolnoki botrányos abúzus esetet, meg a bicskeit és mindazt a gyalázatot, amit a magyar gyerekekkel követtek el az elmúlt évtizedekben. Csak éppen bizonyos embereknek ki kellene már húzni végre a fejüket a seggükből, és nem csak a saját hatalmukra gondolni. Pardon my French, de amikor egy kisgyerek meghal a rendszer hibájából, az megfekszi a gyomromat.