Az elmúlt napokban egy drogtúladagolások megelőzéséről szóló konferencián vettünk részt Glasgowban a Scottish Drugs Forum nevű civil szervezet meghívására. Nagy megtiszteltetés volt több száz skót szakember és döntéshozó előtt beszélni – mint kiderült, Skóciában jobban megbecsülik a tudásunkat, mint itthon. A Recovering Justice nyilvános vetítést és beszélgetést szervezett a pár éve velük együtt készített Pszichedelikumok Skóciában című filmünkről (belinkelem alább). A konferencia előtt ezenkívül kommunikációs képzést tartottunk skót aktivistáknak a filmes kollégámmal, Takács István Gáborral. És ha már ott voltunk, akkor persze filmeztünk is (coming soon). Meglátogattuk az Egyesült Királyság első felügyelt droghasználói helységét, a The Thistle-t. Ahol tágas, tiszta terek, emberséges, jól megbecsült és megfizetett szakemberek és sorstárs segítők, jól integrált szolgáltatások (például housing first) fogadtak minket. Meginterjúvoltuk a volt és a jelenlegi Drog- és Alkohol-politikáért felelős Minisztert. Bizony, Skóciában nem holmi Horváth Lacik bohóckodnak, hanem külön miniszter felel a drogterületért, átfogó drogstratégia alapján, aminek az elkészítésébe és végrehajtásába bevonják a szakmát és az érintetteket is. Méghozzá komoly költségvetési forrásokat szánnak a területre. Szükség is van erre: Skóciában sajnos európai szinten is kiemelkedő a drogtúladagolásos halálesetek száma. Naponta átlagosan három ember hal meg túladagolásban, hetente mintegy húsz. Mintha minden héten egy iskolai osztálynyi embert veszítene el az ország. Az okok összetettek: a polidroghasználat és a drogpiacon megjelent mérgező anyagok éppúgy szerepet játszanak, mint társadalmi egyenlőtlenségek, a nyomor, a jóléti állam hiánya. És persze a feldolgozatlan transzgenerációs traumák, a nagyvárosi élet elidegenedése és elmagányosodása. A problémát az is fokozta, hogy Skóciában hosszú évekig az ellátórendszer a teljes absztinenciát helyezte a középpontba. Az elmúlt években azonban rájöttek, hogy szükség van az ártalomcsökkentő programok kiszélesítésére, ha meg akarják állítani a halálozás riasztó ütemét. Sok szakemberrel és döntéshozóval jártuk körül ezt a témát az interjúkban. De ezúttal is a leginkább a szerhasználó emberekkel és hozzátartozóikkal készített interjúk voltak számomra azok, ami legmélyebben megérintettek. És ezek közül is azok az anyukák tették rám a legnagyobb hatást, akik elveszítették valamelyik hozzátartozójukat drogtúladagolásban. És a gyászukat kreatív társadalom-formáló erővé alakították át, közösséget, mozgalmat szerveztek az emberséges drogpolitikáért Families Campaign for Change néven. Nem akarom szépíteni: Skóciában nagyon sok szenvedést dokumentáltunk. A gyász mellett ott a frusztráció is az egyenlőtlenségeket konzerváló társadalmi rendszerrel, a diszkriminatív egészségügyi ellátórendszerrel szemben. De egyben nagyon sok inspiráló közösségi választ is láttunk az érintettek vezetésével. Amelyek persze nagy ellenállást is kiváltanak a konzervatívabb erők részéről. Nagy változások vannak folyamatban, amiket érdemes lesz figyelemmel kísérni, sokat tanulhatunk Skóciától.