A volt brazil elnök kudarcos politikának minősíti a tiltáson alapuló megközelítést
Forrás: thestar.com
A drogellenes háború egy vesztes háború, és 2011-ben eljött az idő arra, hogy eltávolodjuk a bünetésen alapuló megközelítéstől és egy új, a közegészségügyet, az emberi jogokat és a józan észt előtérbe helyező politikai szabályozást alakítsunk ki. Erre az alapvető következtetésre jutott a Drogok és Demokrácia Latin-Amerikai Bizottsága, amelyet Ernesto Zedillo volt mexikói és César Gaviria volt kolumbiai elnökkel együtt hoztunk létre.
Nyilvánvalóan jó indokunk volt arra, hogy ezzel a témával foglalkozzunk: a drogkereskedelemmel összefüggő erőszak és korrupció alapvető fenyegetést jelent a demokráciára térségünkben. Ebből a sürgető okból kifolyólag kezdtük el a jelenlegi politikák értékelését és az életképes alternatívák keresését. Elsöprő bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a prohibicionista megközelítés, amely a termelés represszióján és a fogyasztás kriminalizácóján alapul, egyértelműen megbukott.
30 év kemény erőfeszítései után a drogtilalom csupán annyit ért el, hogy a termőterületek és a drogkartelek egyik országból a másikba helyeződjenek át (ez az ún. léggömb-effektus). Latin-Amerika a marihuána és a kokain fő exportőre maradt. Fiatalok ezrei veszítik életüket a bandaháborúkban. A droglordok a félelem segítségével egész közösségeket vonnak irányításuk alá.
Jelentésünket egy felhívással zártuk, amelyben paradigmaváltásra szólítottunk fel. Az illegális drogkereskedelem egészen addig folytatódni fog, ameddig létezik kereslet a drogok iránt. Ahelyett, hogy ragaszkodnánk a kudarcos politikákhoz, amelyek nem csökkentik a drogkereskedelem jövedelmezőségét – és így annak erejét – a drogok által okozott egyéni és társadalmi ártalmak, és így a drogok fogyasztásának csökkentésére kell összpontosítanunk.
Valamiféle drogfogyasztás a legkülönfélébb kultúrákban is létezett a történelem során. Napjainkban a drogok fogyasztása minden társadalmi rétegben előfordul. A legkülönfélébb emberek fogyasztanak drogokat a legkülönfélébb okokból: hogy csillapítsák a fájdalmukat vagy gyönyört érezzenek, hogy elmeneküljenek a valóság elől vagy éppen jobban érzékeljék azt.
A bizottság állásfoglalásában ajánlott megközelítés azonban nem pusztán arról szól, hogy fogadjuk el a drogjelenséget. A drogok ártalmasak az egészségre. Aláássák a fogyasztó döntéshozási képességeit. A tűk megosztásával HIV és egyéb fertőzések terjednek. A függőség pénzügyi problémákhoz és családon belüli erőszakhoz vezethet, ami különösen a gyermekeket veszélyezteti.
Fő célként ezért, amennyire csak lehetséges, a fogyasztás csökkentését kell kitűznünk. De ezt nem a fogyasztók bűnözőkként való bebörtönzésével lehet elérni, hanem ellátásba kell őket vennünk. Számos ország folytat olyan politikát, amely a prevenciót és a kezelést hangsúlyozza a represszióval szemben – és a represszív eszközöket az igazi ellenség, a szervezett bűnözés ellen fordítják.
A prohibicionista megközelítéssel kapcsolatos globális konszenzust kikezdő szakadék egyre mélyül. Egyre több európai és latin-amerikai ország fordul el a kizárólag represszív modelltől.
Portugália és Svájc meggyőző példákat szolgáltatnak a prevencióra, kezelésre és ártalomcsökkentésre összpontosító drogpolitikák pozitív hatásairól. Mindkét ország dekriminalizálta a kábítószerek személyes használat céljából való tartását. Ez ahelyett, hogy a drogfogyasztás robbanásszerű növekedéséhez vezett volna, mint ahogy attól sokan féltek, valójában a kezelésbe vont emberek számának növekedését eredményezte, míg a drogfogyasztás általában véve csökkent.
Mikor a politikai megközelítés a büntetőjogi tiltástól a közegészségügyi megközelítés felé mozdul el, a drogfogyasztók nyitottabbá válnak arra, hogy az ellátórendszertől kérjenek segítséget. A fogyasztás dekriminalizációja ezenkívül csökkenti a dílerek hatalmát és befolyásolja és kontrollálja a fogyasztók viselkedését is.
Jelentésünkben azt javasoljuk, hogy a közegészségügy szempontjából – és a legfejlettebb orvostudomány alapján – mérjük fel a kannabisz személyes használat céljából való tartásának dekriminalizációjával járó előnyöket.
A marihuána messze a legszélesebb körben használt drog. Egyre több bizonyíték támasztja alá azt, hogy az általa okozott ártalmak a legrosszabb esetben is csak hasonlóak az alkohol és dohány által okozott ártalmakhoz. Ezenkívül a marihuána fogyasztásával járó legtöbb ártalom – a fogyasztók válogatás nélküli bebörtönzésétől a drogkereskedelemmel együtt járó erőszakig és korrupcióig – valójában a jelenlegi prohibicionista politikák eredménye.
A kannabisz dekriminalizációja ezért egy fontos lépés lehet a drogfogyasztás közegészségügyi és nem büntetőjogi megközelítése felé.
A hitelesség és hatékonyság érdekében a dekriminalizációt széleskörű prevenciós kampányoknak kell kísérniük. A dohányzásban az elmúlt évtizedekben bekövetkezett meredek és tartós csökkenés bizonyítja, hogy a tájékoztató és prevenciós kampányok sikeresek lehetnek, amennyiben összhangban állnak az általuk megcélzott emberek tapasztalataival. A dohányzást megfosztották dicsfényétől, megadóztatták és szabályozták; de nem tiltották be.
Egyetlen ország sem talált még átfogó megoldást a drogproblémákra. A megoldáshoz nincs szükség határozott választásra prohibíció és legalizáció között. A legrosszabb tilalom a gondolkodás tilalma. Manapság legalább megdőlt az a tabu, amely lehetetlenné tette az ilyen kérdésekről való vitát. Az alternatív megközelítéseket is számba veszik és alaposan megvizsgálják.
Végül az emberek kapacitása a kockázatok elemzésére és a tájékozott döntések meghozatalára éppen annyira fontos lesz, mint ezen drogok szabályozása és a humánusabb és hatékonyabb törvények és politikák. Igen, a drogok kikezdik az emberek szabadságát. De ideje felismerni azt is, hogy a drogfogyasztókkal szembeni represszív politikák, amelyek az előítéleken, félelmen és ideológián alapulnak, nem kevésbé fenyegetik a szabadságot.
Fernando Henrique Cardoso, Brazília volt miniszterelnöke (1995-2002), a Drogok és Demokrácia Latin-Amerikai Bizottságának társelnöke
ford: Sárosi Péter
