A világ egyik vezető társadalomtudományi intézetének tanulmánya a drogtilalomról
Egy friss tanulmány a London School of Economics and Political Science (LSE) intézményéből arra a – számunkra nem meglepő – következtetésre jutott, hogy azok az erőfeszítések, amelyek a kábítószerekkel kapcsolatos tevékenységek tiltását célozzák világszerte, emberi jogi sérelmekhez, megnövekedett erőszakhoz és korlátozott demokráciához vezetnek. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy az előállítás és a kereskedelem felszámolását célzó beavatkozások egy biztonságosabb világ helyett egy még veszélyesebbet teremtenek. Úgy látják, hogy azok a globális igyekezetek, melyek a drogkereskedelmet a gyökerénél próbálják megragadni, a legalapvetőbb emberi jogokat sértik meg.
Az intézmény szociológia tanszékén született Fernanda Mena és Dick Hobbs Narcophobia: drugs prohibition and the generation of human rights abuses című tanulmánya, amely rávilágít, hogy a kínálatcsökkentés szükségességét alátámasztó okfejtések morális érveken és nem empirikus tényeken alapszanak. A szerzők szerint hasznosabb lenne a legalizáció helyett szabályozásról beszélni a nemzetközi különbségek figyelembevételével – felismerve többek között azt, hogy a kábítószereket előállító országok általában a legszegényebbek közé tartoznak, akik számára elsődleges bevételi forrást jelent az előállítás. Esetükben a megfelelő szabályozás égetően fontos feladat a kábítószerhez kapcsolódó bűnözés felszámolásához.
A tanulmány emellett megvizsgálja a drogkereskedelem történetét kezdve a 18. századtól – amikor az ópium még legális árucikk volt – napjaink ENSZ egyezményeken alapuló, a drogkereskedelmet tiltó szabályozásáig. Ezen a ponton válik világossá, hogy a prohibíció nem kívánt következményei összeütközésbe kerülnek az ENSZ alapértékeit tükröző Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal, amely védelmet biztosítana a gyilkossággal, a kínzással, a kegyetlen és embertelen bánásmóddal és a kitaszítással szemben. A tilalom rendszere ezeket a sérelmeket azonban mind eredményezi.
A szerzők példaként betekintést nyújtanak Brazília sokkoló statisztikáiba, ahol 20-szor nagyobb a meggyilkolt lakosok száma, mint Európában. E halálesetek negyede-fele a kábítószer-kereskedelemhez köthető és a bizonyítékok azt mutatják, hogy a militarista drogellenes háború jelentősen hozzájárul ehhez a statisztikához. Brazília egyes részein például a rendőrök tüzet nyithatnak azokra a gyerekekre, akiket a drogbandák toboroztak maguknak.
Hobbs professzor meglátása szerint a világ teljesen rosszul kezeli a kábítószerkérdést, hiszen morálisan magasabb rendűnek ítéli a drogkereskedelem megszűntetését, mint az emberi jogok sorozatos és súlyos megsértését, amit ezek az erőfeszítések eredményeznek. A tanulmány javasolja, hogy gondoljuk újra a prohibíció paradigmáját és vizsgáljuk meg, miként lehet visszalépni ebből az elhibázott politikából. Egy olyan új megközelítést tartanának kívánatosnak, amely a fejlesztésen, az oktatáson, a kezelésen és a társadalmi elfogadáson alapulna.
Forrás: Az LSE intézmény honlapja
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.03.05.
Kapcsolódó írások:
Frederick Polak: Drogszabályozás a legalizáció után
Ethan Nadelmann szócikke a drogtilalomról
Ethan Nadelmann: Vessünk véget a drogtilalomnak
A drogellenes háború megbukott – mi jön utána?
A drogellenes háború után
