Tévhit, hogy a dizájner drog túladagolások hatásvadász beszámolói elrettenő hatásúak lennének
A Vice magazin brit kiadásának szerzője médiamonitorozásba kezdett és azt találta, hogy a dizájner drogok hatásait bemutató, elrettentőnek szánt cikkek valójában csak felkeltik az új pszichoaktív szerek iránti érdeklődést. A kutatás eredményei kicsiben gyakorlatilag szó szerint alkalmazhatók a magyar helyzetre. Az alábbiakban Joseph Cox cikkének fordítását közöljük az eredetiek mellett néhány saját linkkel és megjegyzéssel kiegészítve.
A brit bulvármédiának egyfajta se vele-se nélküle kapcsolata van a dizájner drogokkal. Amilyen tempóban a kínai vegyészek fejlesztik az új szereket – amelyek bámulatos gyorsasággal elárasztják az internetet – olyan ütemben önti dézsából a média a rémtörténeteket a túladagolásokról és a kórházba került diákokról. Ám amíg a szenzációhajhászás magas látogatottságot generál és növeli az eladott példányszámot, addig egyúttal ingyenes hirdetési felületet nyújt a dizájner drogoknak, amiket potenciális vásárlók milliói érnek el napi rendszerességgel.
Május 10-én a Daily Mail arról számolt be, hogy a salvia nevű hallucinogén drog beszerezhető az Amazon honlapjáról. (Már ne nagyon keresd, mert a) azóta eltávolították, b) értelmesebben is eltöltheted az időd, minthogy jó pénzért beszerezz valamit, ami irritálja a tüdődet és eltorzítja a látásod).
Szerencsére minden kitűnően alakult a Mail szerkesztői és felháborodott kommentelők számára: leleplezték az Amazon igazi arcát – felelőtlen drogdílerek, akik több energiát fektetnek a fiatalok kórházba juttatásába, mint a Kindle-k és más kütyük eladásába – és bocsánatkérésre kötelezték. A Mail ellátta polgári kötelességét, az Amazont nyilvánosan megszégyenítették és mindenki megmenekült. De furcsa mód mégis robbanás állt a dizájner drogok iránti érdeklődésben:
Amint a cikket közölték 2013 májusában a „salvia amazon” kulcsszavú Google keresések csillagászati mértékben emelkedtek. Lehetetlen lenne megmondani, hogy bármely keresés végül salvia értékesítéshez vezetett-e, de tény, hogy a Mail írása jelentős mértékben hozzájárult a drog ismertté válásához. Ha valaki érdeklődik a drogok iránt – és minthogy a Mail körülbelül havi 100 millió egyéni látogatót vonz, feltételezem, hogy akad köztük néhány érdeklődő – akkor a honlap salviáról írt „erősebb, mint az LSD” meghatározása, ha mégoly félrevezető is, biztosan felkeltette néhány potenciális vásárló figyelmét.
Nem annyira váratlan, sőt inkább magától értetődő, hogy média ismertetői megdobják a drogok iránti érdeklődést. De az alábbi grafika ennél meglepőbb adalékkal is szolgál:
Emlékszünk még Miami drogkábulatban embert evő kannibáljára még 2012 májusából? A fickóról azt hitték, hogy az USA-ban akkor még legális, fürdősóként értékesített mefedront fogyasztott, mielőtt megtámadta az idegent, akinek addig trancsírozta az arcát harapásaival, amíg a rendőrök le nem lőtték. (Később a tettes szervezetéből dizájner drogot nem, csak marihuánát sikerült kimutatni, ami a növény több ezer éves történelme alapján aligha tehető felelőssé a történtekért – K.T.) Miután a hírekben elterjesztették, hogy a szer (vagy legalábbis az az adag, amihez a Miami emberevőnek elvileg hozzáférése volt) egy mocskos, emberevő seggfejjé változtathat, azt gondolhattad, hogy a drog népszerűsége ezzel csorbát szenved. De közvetlenül a május 26-i incidens után, minden médiahisztéria ellenére, a „bath salts buy” kulcsszavakat izgatottan bekalapáló személyek száma exponenciálisan növekedett.
Még egyszer fontos jelezni, lehetetlen lenne ellenőrizni, hogy ezek a keresések végül vásárláshoz vezettek-e, de nem nehéz elképzelni, hogy a fürdősót keresők némelyike végül meg is vette a talált terméket.
Ugyanez történt Nagy-Britanniában a 2010-es mefedron hullám alatt, leszámítva a zombi-dolgot, ami úgy tűnik, hogy floridai sajátosság. Vegyünk egy Mail szalagcímet: „Anyák figyelmeztetnek, miután MÉG EGY tinédzser lány halt meg vélhetőleg Meow Meow túladagolásban”. Annak ellenére, hogy a cikk egy túladagolásról számolt be, ráadásul egy „meow meow” nevű drogtól, a hír hallatán ismét felerősödött a vásárlási kedv.
Még ironikusabbá teszi a helyzetet, hogy a dizájnerekre irányuló figyelemfelkeltés mellett a médiatermékek esetenként tényleges reklámfelületet nyújtanak a vehemensen támadott dizájner drogoknak. Alább egy (nagyon apró) screenshot látható 2012. június 7-ről egy „ivory wave”-re (egy másik dizájner drog) irányuló keresés után a Mail weboldalán:
Ha nem tudnád pontosan elolvasni, mert nem hordasz magadnál nagyítót minden pillanatban, a reklám a cikk alatt a következőt írja: „Ivory Wave nagykereskedelem – a legjobb fürdősók, ne hagyd ki a speciális ajánlatokat, a kedvezményeket és a hihetetlen árakat! Biztonságos online vásárlás!” Ezeket a reklámokat természetesen nem közvetlenül a Daily Mail szabályozza – és láthatóan el is távolították őket a weblapról – de a kép így is bizarr látványt nyújt.
Vajon a média beszámolók és a Google keresési trendek adatai csak egy furcsa egybeesés eredményei lennének? Beszéltem Stephen Rolles-szal, Nagy-Britannia vezető drogpolitikai kutatóközpontjaként számon tartott Transform szervezet munkatársával, hogy további adalékokat kapjak a témához.
VICE: Szia, Stephen. Hogyan látod a kapcsolatot a bulvár felháborodása és a dizájner drogok népszerűsége között?
Stephen Rolles: A fent említett cikkek közlésével a bulvármédia szándékán kívül biztosít ingyenes hirdetési felületet a dizájner drogokkal kereskedő cégeknek. A cikkek gyakran leírják az adott szer nevét, hatásait, azt hogy olcsó és szabadon hozzáférhető az interneten – mindent, ami felkelti egy potenciális vásárló figyelmét.
Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a médiahisztéria felkelti a dizájner drogok iránti figyelmet?
Úgy gondolom, hogy igen; sok esetben pontosan ez történik. A nagy hullám mindig közvetlenül a cikkek publikálása után érkezik. Nagyon emlékeztet ez a 80-as évek végén írt tudósításokra az ecstasyról: minél nagyobb pánikot csaptak a rave kultúra körül, annál több embert vonzott be.
A honlapok lelövése hatékony módja a lehetséges ártalmak megelőzésének?
Nem. Ha valami, akkor a térd-reflex típusú szankciók csak súlyosbítják a problémákat. Amint lelősz egy honlapot, a fogyasztók egyszerűen választanak egy másikat a terméket kínáló weboldalak további sokasága közül. És amint egy drog kellő bulvárfigyelmet kap ahhoz, hogy a betiltását követeljék, a törvény letaszítja a földalatti piacra, ami még kockázatosabbá teszi a szert, mert bizonytalanabbá válik a termék összetétele, erőssége és tisztasága.
És az emberek úgyis előrukkolnak egy újabb cuccal, nem igaz?
Igen, egy új, ismeretlen kockázatú termék betömi a tilalom keltette űrt, ahogyan az mindig is történt az elmúlt évek során. Fontos megjegyezni, hogy a média ugyanakkor hasznos figyelmeztetéseket is tehet a legális és illegális drogok ártalmairól. Ha korrekt beszámolókat közöl a magas kockázatú termékekről és azok profitéhes kereskedőiről, akkor az érdeklődés csökkenhet, vagy legalább stagnálhat, ahogy ez például az „Annihilation” nevű termék esetében is történt.
Igen, bár szerintem ehhez már önmagában a neve is hozzájárult. Mit gondolsz, mitől függ a dizájner drogok jövője?
A döntéshozóknak csak néhány lehetősége van: a termékeket a kontrollálatlan honlapok és head shopok kezében hagyhatja, vagy megpróbálhatja tiltólistára helyezni őket, ami láthatólag tovább rontja a problémát. Egy harmadik megoldásra van szükség, ami lehetővé teszi az új szerek kockázatelemzését és ezt követően a megfelelően szabályozott előállítását és értékesítését. Pontosan ezt a modellt vezette most be Új-Zéland. Pragmatikus piacszabályozásra van szükségünk a végeláthatatlan és kontraproduktív tilalom helyett.
–
Tehát itt a válasz: úgy tűnik, hogy a dizájner drogok iránti elrettentésre apelláló bulvárkampányok a céljuk ellentét érik el azzal, hogy beszámolnak az egyes szerek erősségéről, alacsony árukról és a könnyű hozzáférhetőségről, hiszen ezzel csak tovább népszerűsítik a drogokat.
Forrás: Vice – Is tabloid outrage just getting more people into legal highs?
Fordította: Kardos Tamás
