Vajon az európai zöldek is olyan semmitmondóak drogpolitikai ügyekben, mint a magyar elvtársaik?
Azok közé tartozom, akik szerint az LMP 2,6%-os választási eredménye lehetett volna jóval magasabb is – amennyiben következetesen és bátran felkarolnak olyan emberi jogi ügyeket, amelyeket egyébként az európai zöldpártok már évtizedek óta képviselnek. Ehelyett a legtöbb kérdésben megmaradtak a hangzatos szlogenek vagy a semmitmondás szintjén, valószínűleg egy rosszul felfogott szavazatmaximalizálási, a megosztó témákat kerülő taktikától vezérelve. Magyarul éppúgy viselkedtek, mint az a politikai elit, amellyel szemben alternatívát kívánnak nyújtani.
Ide tartozik például a drogpolitika kérdése is: nem gondolom, hogy lenne még egy olyan párt az Európai Parlament zöld frakciójában, amely ne támogatná a droghasználók dekriminalizációját. Sőt, sok zöld párt legális szabályozásról beszél. A magyar zöldek számára talán ez még úgy hat, mintha az ördögtől való lenne – pedig nyugati elvtársaik sem azt szeretnék, hogy átengedjük a korlátlan szabad piacnak a drogok feletti ellenőrzést. Valójában legális szabályozásról, állami kontrollról van szó – arról, hogy a drogok termelését és forgalmazását ki kell venni a bűnözők kezéből, és az egyes drogok kockázataihoz mért legális csatornákat kell biztosítani a fogyasztók számára. Ez a fű esetében jelentheti holland típusú coffee shopok engedélyezését, ahol felnőtt emberek ellenőrzött minőségű kannabiszt vásárolhatnak korlátozott mennyiségben (láss csodát, kevesebb holland fiatal próbálja ki a füvet, mint a szigorúan tiltó Amerikában). A heroin esetében jelentheti az orvosi heroinfenntartó programok létesítését, amelyek keretében a leszokásra képtelen súlyos függőknek orvos írhatja fel a szert, hogy ne kelljen a fekete piacon vásárolniuk. A hasonló programokat éppen most terjesztette ki az egész országra a német Bundestag – még a konzervatívok is elismerték, hogy a programokkal elkerülhetők a fertőzések, a túladagolások és a beszerzési bűnözés.
A francia választásokon kimagasló sikerrel szereplő zöldek jelöltjeként induló Daniel Cohn-Bendit felkarolta a marihuána legalizációjának ügyét egy olyan országban is, amely nem éppen liberális hagyományokkal rendelkezik ezen a téren. Bár a kampánya középpontjában neki is a klímaváltozás állt, mégis bátran kiállt a szociális kirekesztés, a rasszizmus és a homofóbia ellen, és úgy tűnik, ezzel a taktikával még a szélsőjobboldali előretörés időszakában is lehet sikerrel politizálni Európában. Bár május elsején Cohn-Bendit Magyarországon kampányolt az LMP mellett, úgy tűnik, a drogpolitika terén a magyar kollégái nem kívánják őt követni.
A brit zöldek számára a drogpolitika szintén kiemelt területnek számít, önálló mukacsoportot és az ehhez kapcsolódó website-ot üzemeltetnek a témában (akárcsak LGBT ügyekben vagy a női egyenjogúság kérdéseiben – ezek szintén fájó hiányosságai az LMP-nek). A brit zöldek szerint ugyanis:
“A drogtilalom nem akadályozza meg a felnőtteket és gyerekeket abban, hogy drogokat fogyasszanak, viszont egy feketepiacot termel, amely csak növeli a fogyasztást a piramis-játékhoz hasonló elosztási hálózaton, illetve a fogyasztók kriminalizálásán és marginalizálásán keresztül.”
A jelenlegi büntetés-alapú politika helyett egy olyan drogpolitikát részesítenének előnyben, amely elfogadja a droghasználatot mint realitást, de pragmatikus egészségügyi és szociális eszközökkel minimalizálja annak társadalmi kárait, okulva a jelenleg legális drogok szabályozásának előnyeiből és hibáiból.
Az EP-ben 14 mandátumot szerző német zöldek politikai kampányában is megjelent a drogtéma. Nyilatkozatuk szerint egy olyan “racionális” drogpolitikát szeretnének, amely “a prevención, a segítésen és a dekriminalizáción alapul”. Szerintük az emberek önrendelkezési jogához tartozik az, hogy eldöntsék, mivel módosítják a tudatukat, ezért senkit nem szabad megbüntetni mindaddig, amíg másokat nem sodor veszélybe. A fiatalok és gyermekek számára a prevenció, a súlyos függők számára pedig az ellátási rendszerbe való bevonás a megfelelő lépés – külön kiemelik például a korábban már említett orvosi heroinfelírás lehetőségét.
Az osztrák sógorok zöldpártjának honlapján szintén sok utalást találhatunk a drogpolitikára, szellemiségében ez sem tér el az előbbiektől: a drogmentes társadalom mítosz, a fogyasztók büntetése elfogadhatatlan, a kannabisz esetében a legális szabályozás a legoptimálisabb megoldás, a heroinfüggők számára pedig a kezelés és ártalomcsökkentés elérhetővé tétele.
Sajna a magyar zöldeknek csak egy szűkszavú nyilatkozatra futotta a 168 órában: az LMP szerint a drogkérdés nem tartozik a legégetőbb problémák közé, és nem kívánnak változtatni a jelenlegi szabályozáson. Ennél még az is jobb lett volna, ha hallgatnak. Persze, hogy nem a legfontosabb ügy ma Magyarországon a drogpolitika – reméljük soha nem is lesz az. De ez nem fontossági rangsor kérdése: ahol emberek szabadságjogairól van szó, ott nincs fontos vagy kevésbé fontos ügy, mert ez azt feltételezné, hogy van fontos meg kevésbé fontos ember. Az európai zöldek jobban megértették ezt.
Sokan persze azt mondják, hogy még így is jobb, hogy van LMP, bár kicsit sárga, kicsit savanyú: de legalább a miénk. Biztos sokan szavaztak rájuk ebből a megfontolásból olyanok, akik egyébként jóval határozottabb és kevésbé cinikus kiállást vártak volna romaügyben, melegügyben vagy éppen drogügyben. Kérdés, hogy hány ember maradt otthon a választások napján emiatt, mondván, hogy jó, akkor nekem meg a ti ügyetek nem elég fontos. Szerintem meglepődnének, ha megtudnák.
Sárosi Péter
