Beszámoló a „Civil társadalom és drogok Európában” című konferenciáról.
Beszámoló a „Civil társadalom és drogok Európában” című konferenciáról.
Az EU Akcióterve előírja az Európai Bizottság (EC) számára, hogy 2006-ban adjon ki egy ún. zöld könyvet (green paper) a civil társadalommal való együttműködés formájáról (3.1 célkitűzés). Ez a célkitűzés valójában az EC rossz lelkiismeretét tükrözi, ugyanis a Drogstratégia és az Akcióterv kidolgozása során a szakmai és civil szervezetek csak esetleges módon fejthették ki a véleményüket (lásd cikkünket az EU új drogpolitikai akciótervéről). A Bizottság a Zöld Könyv előkészítésének céljából január 26-27-én nagyszabású konferenciát rendezett Brüsszelben, amelyre minden tagállamból szép számmal érkeztek szakemberek és aktivisták, köztük a TASZ két munkatársa. A szervezők gondosan ügyeltek arra, hogy a civil társadalom svédasztalának minden „ színfoltja” képviseltesse magát: a radikális legalizációpártiak (ENCOD) és a radikális prohibicionisták (ECAD), a „liberális” holland és a „szigorú” svéd szakértők, a drogfogyasztók és a józanságpártiak. Ez a törekvés természetesen tiszteletreméltő – még akkor is, ha a rossz nyelvek szerint a Bizottság valójában az ősi latin mondás szerint járt el: „oszd meg és uralkodj”.
A konferencia színhelye: Borschette Centre, Brüsszel
Már a nyitó plenáris ülés során kiderült, hogy a Bizottságnak valójában nincsen kiforrott koncepciója arról, hogy milyen állandó szervezeti keretet adjon a civil szervezetek véleményformálása számára. Mi több, az is kiderült, hogy a civileknek valójában csak a Bizottság által meghatározott drogpolitika végrehajtásában, és nem pedig kialakításában szánnak szerepet. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke beszédében elmondta, hogy nem fogadnak el semmiféle „előre kifözőtt megoldást” (pre-cooked solution), ugyanakkor meg is előlegezte azt, hogy az EU kínálat- és keresletcsökkentésen alapuló „kiegyensúlyozott megközelítése” helyesnek bizonyult. Hasonlóan ellentmondásos volt Johnathan Faull Virág elvtárst idéző elemeket sem nélkülöző beszéde: „a drogprobléma súlyosabb, mint valaha”, jelentette ki, az EU drogstratégiája csökkentheti „fiatalemberek szenvedéseit”. Majd ezután hangsúlyozta a „tudományos tényeken alapuló” drogpolitika fontosságát. Nem számított tehát igaztalan vádaskodásnak Joep Oomen, az ENCOD vezetőjének hozzászólása, aki éles szavakkal bírálta az EU vezetőit: bár a civil társadalommal való együttműködésről beszélnek, nem kérték ki a véleményét a drogstratégia kialakításánál, bár a tudományos tényeken alapuló drogpolitikát szorgalmazzák, félresöpörték az EU drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) hatásvizsgálatát, amely kimutatta, hogy az eddigi drogstratégia valójában egyetlen célkitűzését sem volt képes valóra váltani.
Az Európai Unió 1999-2004-es drogstratégiájának célkitűzései és eredményei
|
célkitűzés |
eredmény |
|
1. Jelentősen csökkenteni az illegális drogok kipróbálóinak arányát, különös tekintettel a 18 éven aluli népesség körében |
· Az illegális drogok prevalenciája nem csökkent jelentősen · A 18 éven aluliak körében sehol sem csökkent, egyes országokban viszont nőtt a droghasználat előfordulása |
|
2. Jelentősen csökkenteni a droggal összefüggő megbetegedéseket és haláleseteket |
· A droggal összefüggő halálesetek száma enyhén csökken · A HIV fertőzések száma összességében stabilizálódik, egyes területeken nő, másutt csökken |
|
3. Jelentősen növelni a sikeresen kezelt drogfüggők számát |
· A legtöbb ország a kezelési igény növekedéséről számolt be · A kezelés sikeres befejezéséről nincs adat |
|
4. Jelentősen csökkenteni az illegális drogok hozzáférhetőségét |
· A lefoglalt illegális drogok mennyisége mindenhol növekszik, a fekete piaci ár csökken · Az elemzések szerint a hozzáférhetőség nem csökkent |
|
5. Jelentősen csökkenteni a droggal összefüggő bűnözést |
· A legtöbb EU országban a droggal összefüggő bűnözés növekedik |
|
6. Jelentősen csökkenteni a pénzmosást és a prekurzorok kereskedelmét |
· A pénzmosási tranzakciók száma nőtt · A prekurzorok kereskedelmében nincs csökkenés |
Forrás: Az Európai Kábítószer- és Kábítószerfüggőség Megfigyelő Központjának (EMCDDA) jelentése
A Bizottság a nyitó beszédek közé egy kakukktojást is becsempészett. Hogy mi volt célja a Bizottságnak azzal, hogy a higgadt és tárgyilagos előadásokat az Európai Városok a Drogok Ellen (ECAD) vezetőjének, Tomas Hallbergnek a beszédével zárja, nyitott kérdés marad. Szerencsére Hallberg előadása, melynek a „Represszív drogpolitika jobb, mint a liberális” hangzatos címet adta, a hallgatóság többségéből inkább kacajt váltott ki, mint indulatot, így arra nem volt képes, hogy az érdemi témákról elterelje a figyelmet. Persze némely kijelentésére a hevesebb vérmérsékletű résztvevők bekiabálással válaszoltak. „Első számú hazugság!” kiáltotta egy brit droghasználói szervezet képviselője, mikor Hallberg azt ecsetelte, hogy a tűcsere és az „úgynevezett ártalomcsökentő programok” hatékonyságára nincs bizonyíték. Hallberg elmondta: fél a változásoktól. Szerinte megengedhetetlen, hogy a hivatalos dokumentumokban a „droghasználat” és ne a „drogabúzus” szó szerepeljen. Szerinte a drogokkal nem lehet élni, csak visszaélni. A „második számú hazugság” bekiáltás akkor csattant fel, mikor Hallberg statisztikákkal próbálta igazolni a szigorú svéd drogpolitika állítólagos sikerességét (lásd cikkünket: Sikeres-e a svéd drogpolitika?), illetve a „könnyű drogok pusztításait” „A marihuána miatt 40%-al többen halnak meg Svédországban, mint a heroin miatt!”, állította az ECAD vezetője.
Tomas Hallberg
A konferencia további részében négy kérdésre keresték a választ a meghívott civilek. Az eredményességet igencsak meghatározta a kérdések életszerűsége. Ahogy civakodó gyerekektől sem várhatjuk, hogy igazságot tesznek maguk között, és eldöntsék kié legyen az üveggolyó, talán naivitás feltételezni, hogy az egymástól gyökeresen eltérő szakmai és ideológiai elveket képviselő civilek megegyeznek majd abban, hogy „mi működik a drogpolitikában”. Bár e munkacsoport résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a drogpolitikának „bizonyítékokon kell alapulnia”, hogy mi is pontosan ez a bizonyíték, arról mindenki mást gondol. Az egyik munkacsoportban mi is megfogalmaztuk kételyeinket azzal kapcsolatban, hogy amíg az ENSZ egyezmények ideológiai hátterének kereteiben tudunk csak gondolkodni, félő, hogy a „bizonyíték alapú tudás” kevés teret kaphat az európai drogpolitikában.
Voltak olyan csoportok is, akik eredményesebben küzdöttek meg az eléjük tárt feladattal. Talán a legkonstruktívabban azok töltötték el ezt a hideg brüsszeli napot, akik a „civil társadalom” és az EU szervei közötti kommunikáció új formáinak alapjait kísérelték meg kidolgozni. A javaslatok között szerepel egy „Független Testület” felállítása, amelyben a civil szervezetek képviselői mellett a Bizottság, a Tanács és az Europol képviselői is helyet kapnának. A civil szervezetek kiválasztását és a kommunikációs folyamatot egy „koordináló csoport” segítené. Hogy mely civil szervezetek kapnak majd státuszt a „Független Testületben”, a jövő kérdése lesz, mindenesetre a jelenlevők többsége szerint a kiválasztást magának a „Civil Társadalomnak” kell majd elvégeznie. A konferencia egy pozitív kezdeményezésként értékelhető a Bizottság részéről. Reméljük a most elindult folyamat képes lesz nyitottabbá tenni az európai drogpolitikai döntéshozást, és nem csak hangzatos ígéret marad.
S.P. – T.I.G.
