Beszámoló a 2008-as Pszichedelikus Szimpóziumról, Bázelből a 65. "Biciklinapon". 
Ma, 2008. április 19-én történt 65 éve, hogy az idén 102 esztendős Albert Hofmann, bázeli laboratóriumának magányában 250 µg LSD-t juttatott a szervezetébe önkísérletként, hogy megbizonyosodjon róla, valóban ez a szer okozta-e a három nappal korábbi enyhe hallucinációit. A küszöbdózisnak szánt mennyiség olyan erős és váratlan hatásokat produkált, hogy a minél előbbi hazaérés reményében biciklire pattant, maga mögött hagyva a Sandoz gyógyszergyárat.
Hofmann első utazása bélyegeken
Az LSD és egyéb pszichedelikumok jelenleg is tartó, illetve újjáéledő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint Hofmann 100. születésnapja alkalmából tavalyelőtt, majd idén is megrendezésre került bázeli Pszichedelikus Szimpózium.
Drogriporter: Volt-e valamilyen kifejezett mottója vagy célkitűzése a konferenciának, ami köré épültek az előadások?
Én+te+ö=gén: A WPF2008 konkrét mottója "Consciousness Change" azaz "tudati változás" volt, ezzel folytatván a 2 évvel ezelőtti, Albert Hofmann 100-éves születésnapja alkalmából megrendezett hasonló szimpózium irányvonalát. Akkor ugyanis világosan kiderült, hogy a 21. században jelentősen újraéledt az érdeklődés a pszichedelikus kultúra iránt. A WPF2008 célkitűzése tehát az volt, hogy teret adjon egy sokoldalú szakmai eszmecserének, melynek témái a tudatmódosítás, a pszichoaktív szerek, a spiritualitás és az ezekhez kapcsolódó tudományos kutatások. A háromnapos szimpózium első napjának témája a pszichedelikus élmény volt, a második napon a sámánok öröksége, a harmadik napon pedig a tudati változás. A szimpózium minden nap öt, egymással időben párhuzamos szekcióban, német és angol nyelven, szinkrontolmácsolással folyt.
Drogriporter: Milyen területekről érkeztek szakértők?
Gén: A fellépő előadók jelentős része évtizedek óta nemzetközileg elismert szaktekintélynek számít a saját területén: orvostudományok, pszichológia, pszichiátria, antropológia, idegtudományok, kognitív tudományok, vallástudományok, képzőművészet és kultúra. Az előadók többsége még ma is aktív, habár szép számmal akadnak közöttük olyanok is, akik már az 1960-as évek óta a pszichedelikus mozgalom úttörőinek számítanak.
Drogriporter: A nagy öregek mondtak valami újat?
Gén: A nagy öregek természetesen inkább csak a "régi szép időkről" anekdotáztak. Például a pszichedelikus úttörő Ralph Metzner, aki Timothy Leary munkatársaként a Harvard egyetemen végzett LSD- és pszilocibin-kutatásokat az 1960-as években. Számára különösen fontos, hogy a Harvardon 35 év szünet után újra elkezdődtek a kutatások az LSD-vel. Egy másik nagyra becsült történelmi alak pedig a szintén már 80-hoz közelgő, ámde fiatalos Stanislav Grof transzperszonális pszichológus volt. Az először Csehszlovákiában praktizáló, később az USA-ba települt Grof sok ezer pácienst gyógyított LSD-terápiával, majd a szer politikai okokból történt betiltása után a holotróp légzésnek elnevezett módszerrel. De jelen volt például a hippi kultúra egyik oszlopos tagja, Carolyn Garcia is, aki a Merry Pranksters nevű csoporttal egy hippibuszon átutazta Amerikát a mozgalom fénykorában. Carolynt gyengéd szálak fűzték mind Ken Keseyhez, a "Száll a kakukk fészkére" c. világsikerű könyv írójához, mind Jerry Garciához, a Grateful Dead pszichedelikus rock együttes gitáros-énekeséhez.
Drogriporter: Arról esett szó, hogy mivel járhat, hogy néhány pszichedelikum újra kutathatóvá vált?
Gén: Igen. Jelenleg többféle ígéretes alapkutatás is folyik, bár sajnos a szerek illegális státusza erősen korlátozza a tudományos megismerés lehetőségeit. A már folyamatban levő klinikai kutatások közül az egyik legérdekesebb pld. a cluster típusú fejfájások megelőzésére és kezelésére használható pszichedelikus gyógyszerek kutatása volt. Ezeket az egyébként nagyon nehezen kezelhető fejfájásokat alacsony dózisú LSD-vel, pszilocibinnel és LSA-val próbálják megszüntetni, illetve megelőzni. Egy másik kutatásban pedig gyógyíthatatlan rákos betegek utolsó hónapjait-heteit igyekszenek megkönnyíteni pszilocibin-terápiával. Az eddigi eredmények alapján ez a palliatív pszichoterápia sikeresnek bizonyul: a szer okozta spirituális élmény hatására a páciensek nyugalmat, lelki békét éreznek, és jobban elfogadják sorsukat.
Drogriporter: Fiatalabb, kevésbé ismert előadók is kaptak lehetőséget?
Gén: A pszichedelikus kutatások többsége a "Rising Researchers" ("feltörekvő kutatók") szekciókon került ismertetésre. Öt ilyen alkalom során összesen kb. 30 fiatal kutató kapott lehetőséget 10-15 perces előadásban ismertetni a pszichedelikumok kutatásával kapcsolatos terveiket és eredményeiket. Az előadókat Tom Roberts pedagógus professzor válogatta be a konferencia műsorába, ezzel biztosítva a diplomamunkák, disszertációk, posztdoktorális kutatások és egyéb tanulmányok színvonalas bemutatását. Egy külön alkalommal saját témát képezett az ayahuasca, mivel a szer hatásait és használati kultúráját több dél-amerikai országban is kutatják. Az ayahuascát a bennszülöttek gyógyításra, a hivatalos ayahuasca egyházak (mint pld. a Santo Daime és az Uniăo do Vegetal) pedig vallásos szakramentumként használják, így többféle "terepmunka" során lehet csak teljes képet kapni a használatáról. De egyéb, európai kutatások is képviselve voltak; például két csehországi diák az ottani 1960-as évekbeli LSD-kísérletekről készített egy follow-up tanulmányt. Ebben olyan pszichiáterekkel, pszichológusokkal és pszichoterapeutákkal készítettek interjúkat, aki saját magukon próbálták ki az akkor még legálisan gyógyászati célokra alkalmazott LSD-t, hogy megtapasztalják, mennyire képes segíteni a szer a munkájukat.
Drogriporter: Az LSD atyja, Albert Hofmann is jelen volt?
Gén: Sajnos nem. Bár a tavalyelőtti konferenciára még hősiesen eljött két járóbottal és beszédet is mondott, de az idén már távol maradt. Szegényt valószínűleg megviselhette feleségének tavaly decemberi halála, több mint 70 év házasság után. (Hofmannék egyébként Budapesten voltak nászúton 1935-ben!) És persze az sem csoda, hogy nem vállalt be egy 2000 főből álló ujjongó és kézszorongató tömeget. De személyesen még fogadta az otthonába ellátogató barátait, tehát vélhetőleg még jó szellemi állapotban van, 102 évesen is. Ez persze ugyanúgy betudható akár a svájci életszínvonalnak, akár az LSD jótékony hatásának – ki tudja? 😉
Drogriporter: A legalizáció kérdése terítékre került?
Gén: A műsorban nem szerepeltek konkrétan drogpolitikai kérdések; a konferencia inkább tudományos és spirituális, mintsem társadalmi fókuszú volt. Ráadásul a résztvevők között valószínűleg annyira egyértelmű konszenzus uralkodik a káros következményekkel járó drogháború mielőbbi megszüntetéséről, hogy fel sem merül már a bizonygatás szükségessége. A szimpózium előadói közül többen is nyíltan szolidaritást vállaltak az USA börtöneiben fogva tartott ismerőseikkel, akik pszichedelikus szerek miatt kaptak évekig, évtizedekig, vagy akár életfogytig is tartó börtönbüntetéseket. A politikailag aktívabb konferenciavendégek számára lehetőség volt aláírni egy drogreform témájú petíciót – németül vagy angolul – mely a kutatást és ártalomcsökkentést szorgalmazza a büntetéssel szemben.
Drogriporter: Látom a programban egyik kedvencem, a kanadai Jeremy Narby antropológus nevét is!
Gén: Igen, ő is meghívott előadó volt. A témája érdekes: szerinte a sámánok a növényekkel kapcsolatos évezredes kommunikáció során olyan tudást szereztek meg, amit a modern tudomány, pld. a molekuláris biológia, is igazolni tud. Példaként használta az indiánok rajzain gyakran feltűnő kettősspirál minták hasonlóságát a DNS molekulához. Narby szerint a sámánok tudását ma már a rákkutatásban is alkalmazzák: laborkísérleteket végeznek a sámánok által ajánlott gyógynövényekkel. Így tehát nem kell több száz vagy ezer növényt mind végigtanulmányozni, hanem inkább érdemesebb bízni a sámánok által átadott ismeretben.
Drogriporter: Milyen egyéb, kapcsolódó programokkal várták a vendégeket?
Gén: Voltak filmvetítések, például Jan Kounen: "Other Worlds" ("Más világok") című ayahuasca-dokumentumfilmje, újságcikk- és festménykiállítások, valamint pszichedelia-témájú könyvek árusítása. Az előadások közötti szünetekben kisebb csoportos beszélgetések folytak, fakultatív programként kirándulás volt a svájci képzőművész, H.R.Giger (az Alien tervezője) gruyeres-i múzeumába, a záróbuli pedig "Psychedelic Experience" néven egy bázeli kétszintes állóhajón lett megtartva.
Drogriporter: A "Pszichonauták" c. dokumentumfilmeteket osztogattátok DVD-n?
Gén: Nem, összesen csak 1 DVD-t vittünk Albert apó részére, de hát ő nem jött el a rendezvényre. Viszont a film linkje már tavaly ősszel benne volt a konferenciaszervező Gaia Media alapítvány hírlevelében, ezért a résztvevők közül sokan látták. Többen is felismertek minket, odajöttek beszélgetni, és pozitív visszajelzéseket adtak a filmről. Még egy videointerjú is készült velem, ahol a filmmel kapcsolatos kulisszatitkokat árulok el… 🙂 Bár ez még nem került fel a netre, de több más konferenciainterjú fenn van már a Psychonaut Channel c. podcaston.
Drogriporter: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk!
