Betépve (NLCafé – Kritika)

Szakértői körökből gyakran hallhatjuk, hogy a drogmegelőzés itthon elterjedt gyakorlatára – melyben az osztályfőnök vagy a rendőr elrettentő hangvételű és adatoktól hemzsegő frontális előadásban próbálja a kamaszokat lebeszélni a droghasználatról – a tizenévesek a legkevésbé sem nyitottak. Egyre elterjedtebb már az a meglátás, hogy a prevenció elsődleges színtere a család és a megfelelő szülő-gyerek kapcsolat többet ér minden intelemnél, a riogatásról és fenyegetésről nem is beszélve. Bár nincs szükség arra, hogy a szülő vegyészeti tudással rendelkezzen, hasznos, ha a legalább minimális ismeretei vannak a kipróbálás miértjéről és a droghasználat különböző formáinak kockázatairól, hogy felismerje a tényleges veszélyhelyzetet és kapkodás helyett megfelelő döntést tudjon hozni. Azonban a Médiamonitor olvasói tudják a legjobban, hogy a szülők rendszerint mennyire elfogult és tévedésekben gazdag forrásokból tájékozódnak.

Erre a problémára nyújt egy lehetséges választ az NLCafé új, droghasználattal foglalkozó felülete, a „Betépve”, amely addiktológusok, pszichológusok, orvosok, bűnügyi szakértők, leállt segítők, szociális munkások segítségével bontja ki a szerhasználattal kapcsolatos témákat. Az oldal újszerű felülete jól áttekinthető, az egyes írások egy szuszra emészthető méretben szerepelnek. A statisztikák könnyen átlátható, szemléletes infografikákon vannak ábrázolva szakirodalmi hivatkozással. Személyes beszámolók és szakértők példái illusztrálják a szerhasználat eltérő motivációt és formáit, kifejtik, hogy miért nem lehet egyenlőségjelet tenni a szerhasználat és a függőség közé, továbbá érthető magyarázatot nyújtanak a dizájner drogok hirtelen jött népszerűségére. Minden adott tehát egy informatív, a szülők és a fiatal felnőttek tájékozódását segítő honlaphoz, mégis néhány ponton mintha félrecsúszna a törekevés.

Az NLCafé honlapon látható reklámozás alapján a „Betépve” a magyarországi kábítószerhelyzetet mutatja be, azonban a hangsúly a problémás használaton, azon belül is a függőségen van. A honlapra lépve első képként rögtön egy intravénás használót láthatunk, aki egy lépcsőházban készül fel a szúrásra. Már csak azért sem szerencsés így indítani a bevezetést a drogtémába, mert elriaszthatja a látogatót és ráerősíthet arra a „drogos” sztereotípiára, miszerint előbb vagy utóbb minden szerhasználat ide juttatja a fogyasztót – noha később a szövegekből kiderül, hogy erről szó sincs. Mégis, a pontok között görgetve hamar kiderül, hogy a függőség átlengi a teljes tematikát, és kevesebb derül ki arról a többségről, aki csak próbálgatja, vagy bizonyos alkalmakhoz igazítja a droghasználatát, de nem válik függővé. Hasznos lenne egy ártalomcsökkentéssel foglalkozó és vészhelyzet esetére tanácsokat nyújtó fejezet is, hogy a probléma felismerése mellett az olvasó segítséget is tudjon nyújtani.

Ráadásul a „betépve” kifejezést gyakrabban használják a marihuána hatásának illusztrálására, így az illusztráció hatására, egy elcsípett szóból a szülő nagyobb bajra gyanakodhat a valósnál. Mindezt tovább fokozza a második slide, ahol nagytotálban láthatunk egy injekciós tűt és a téma a leszokás, ami – az én logikám szerint legalábbis – sokkal inkább a honlap végére kívánkozna. A visszaesés-felépülés téma kitárgyalása után jutunk el a dizájner drogokig, egy hasznos szempontokat felvonultató, de kissé riogató hangvételű írásban. Érdekes módon a leggyakrabban fogyasztott kannabisz nem érdemelt ki külön írást. A következőkben hasznos visszajelzéseket és tanácsokat kapnak a hozzátartozók, ám néhány probléma itt is felmerül. A Gina néven emlegetett GHB-t például tévedés a dizájner drogok között emlegetni, hiszen nem egy klasszikus kábítószer szerkezetének megváltozásával létrehozott szerről, hanem egy természetes, az emberi szervezetben is megtalálható anyagról van szó, aminek a hatásait és kockázatait a dizájner drogokénál messze jobban ismerjük. Legfőbb veszélye a könnyű túladagolhatóság, ami alkohol fogyasztás mellett könnyebben bekövetkezhet.

Szintén félrevezető, hogy gyakran egybemosódnak a különböző fogyasztói körrel és fogyasztási kultúrával bíró dizájner drogok: a rendszerint elfüstölt szintetikus kanabinoid („biofű”, „herbál”) és az orrba szippantott vagy injektált, stimuláns típusú szerek. Változatosságukból fakadóan az sem jelenthető ki, hogy minden esetben gyorsabban alakítanák ki a függőséget a heroinnál – ahogyan ezt a weblap állítja – ráadásul ebben az esetben a fogyasztás motivációját és a fogyasztó szociokulturális hátterét nem lehet elhagyni a képletből. Az az állítás pedig, miszerint „a herbál gyorsabban öl, mint a heroin” a halálozási statisztikák alapján cáfolható és azt a veszélyes üzenetet küldi, hogy ha a herbált túlélted, akkor a heroin már meg sem fog kottyanni.

Összegezve meglehetősen felemás érzéseket kelt bennünk a „Betépve”, mert a befektetett munka, a számos szakértő megszólítása, a változatos témák felölelése és a hasznos tanácsok figyelemreméltó kezdeményezéssé teszik a projektet, ám a veszélyek túlzott hangsúlyozása számos tárgyi tévedéshez és félrevezető üzenethez vezetett, illetve a témák esetlegessége miatt a hazai kábítószerhelyzet egy speciális szegmenséről kapunk képet, miközben a legelterjedtebben használt kannabisz egyetlen külön írást sem érdemelt ki. Igazán kár érte, hiszen a látványos koncepció egy higgadt, gyakorlatias megközelítéssel kiegészülve egyedi és hiánypótló weboldalt eredményezett volna.