Az Urál lábánál fekvő város, Jekatyerinburg hagyományos orosz módszert dolgozott ki a heroinfüggőség leküzdésére: az ágyhoz bilincselik és bőrszíjjal verik a drogfogyasztókat…
Az Urál lábánál fekvő város, Jekatyerinburg hagyományos orosz módszert dolgozott ki a heroinfüggőség leküzdésére: az ágyhoz bilincselik és bőrszíjjal verik a drogfogyasztókat…
„Az első napon addig verjük őket bőrszíjjal, amíg a hátsó felük be nem lilul,” dicsekszik Igor Varov, a Drogmentes Városért szervezetet alapító üzletember. „Minden héten új szíjakat kell vennünk, mert túlságosan megpuhulnak, de a Gucci bőrövek minősége lenyűgöz bennünket.”
Igor Varov a város egyik legtehetősebb polgáraként 1999-ben határozta el, hogy a „saját kezébe” veszi a drogellenes küzdelem irányítását, mivel véleménye szerint a hatóságok kudarcot vallottak ezen a területen. A Drogmentes Városért szervezet tagjai a drogkereskedelemmel vádolt személyekkel bánnak el a legkönyörtelenebbül, főleg ha az illető nem orosz származású. Egy dealerkedéssel gyanúsított férfit például a fához kötöttek egy táblával a nyakában, amelyen a következő állt: „Én vagyok az, aki mérgezem az ifjúságot.” Másoknak a lábát törték el, megint másoknak az otthonát égették fel. A támadások mögött gyakran rasszista előítéletek sejthetők. 2004-ben például ugyanez a szervezet a tádzsik bevándorlók ellen kezdeményezett tüntetést, nyilatkozataikban többnyire csak "cigány és tádzsik" dealerekről esik szó.
A szervezet megnyitotta saját „rehabilitációs intézetét,” amely rettegett hírnevet szerzett magának a helyi drogfogyasztó fiatalok között. A „kezelés” azzal kezdődik, hogy a fogyasztót az ágyhoz bilincselik, majd egy-két napig kenyéren és vízen kell elviselnie a száraz elvonás fájdalmas tüneteit. Mi több, folyamatos verést kap őrzőitől, akik a beszámolók szerint élvezik a büntetésnek ezt a formáját.
„A drogfüggők állatok, akik nem tudják megítélni, mi a jó és mi a rossz. Ha legközelebb be akarják lőni magukat, akkor majd a verés fájdalmára emlékeznek, és nem pedig a drog eufóriájára,” mondja Varov. Erre a „terápiára” természetesen nem igazán jelentkezik senki önként, a „páciensek” többsége 18 éven aluli fiatal, akiket a saját szüleik utalnak be az intézménybe. A szülők több mint 1000 dollárt kifizetnek Varovéknak a 12 hónapos tortúráért, ráadásul aláíratnak velük egy olyan papírt is, amelyben elismerik, hogy az őröket nem terheli felelősség a fiataloknál jelentkező esetleges testi károsodásért…
A szülőket valószínűleg a drogfogyasztókról Oroszországban élő démonizált kép vezeti arra, hogy ilyen sanyarú sorsot szánjanak gyermekeiknek. Sokan közülük úgy gondolják, hogy a heroinfüggőség egyfajta démoni megszállottsághoz hasonlít, amelyet csakis ilyen kegyetlen módszerekkel lehet megszüntetni. Ezt a mítoszt maga Varov is szüntelenül erősíti, gyakran hangoztatva, hogy az ő kezelése a leghatékonyabb módszer, amelynek köszönhetően a városban drámaian csökkent a drogfogyasztók száma. A hivatalos források természetesen ezt nem erősítik meg, a szülők közül azonban sokan hisznek neki.
Jekatyerinburgban azonban nincs mindenki meggyőződve a módszer helyességéről. A rendőrség számos olyan fiatal vallomását felvette, akiket a táborban bilinccsel felfüggesztettek egy vaskorlátra majd hosszú ideig lógva hagyták őket. Andrej, a tábor egykori lakója arról számolt be, hogy mikor meg akart szökni a központból, annyira megverték, hogy három hétig feküdt utána a kórházban. „Ezek mind szadisták. Imádják a hatalmat – erről szól az egész. Nehezen nevezhető ez terápiának,” mondja. Jekatyerinburgban valószínűleg még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a lakosság többsége is megértse: nem lehet emberségre tanítani senkit azzal, hogy állati brutalitással állatként bánunk vele.
A szervezet egyik alapítója, Jevgenyij Roizman azóta politikai karriert kezdett és képviselővé választották a Dumában – a drogellenes háború jelszavai mindig kifizetődőnek számítanak a politikai arénában. Egyes vélemények szerint a Drogmentes Városért kiterjedt maffiakapcsolatokkal rendelkezik, és a drogellenes kampány csak eltereli a figyelmet a valódi problémákról: kevés a munka, nagy a szegénység, a fiatalok előtt nem áll biztató jövőkép.
Linkek:
A Drogmentes Városért szervezet online bemutatkozása
