Múlt hét pénteken lezárult az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) ezévi, sorrendben 48. ülésszaka Bécsben. A CND ezévi fő témája a HIV/AIDS prevenciója volt, a testület határozatai közül azonban egyik sem említi a tudományos bizonyítékok alapján is hatékonynak bizonyult ártalomcsökkentő programok bevezetésének szükségességét.
Múlt hét pénteken lezárult az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) ezévi, sorrendben 48. ülésszaka Bécsben. A CND ezévi fő témája a HIV/AIDS prevenciója volt, a testület határozatai közül azonban egyik sem említi a tudományos bizonyítékok alapján is hatékonynak bizonyult ártalomcsökkentő programok bevezetésének szükségességét.
A tagállamok képviselői eredetileg két határozati javaslatot nyújtottak be a HIV prevenció témakörében, ebből egyedül a brazil kormány által benyújtott javaslat (E/CN.7/2005/L.14) tartalmazott utalást a tűcserére és metadonra mint az injekciós droghasználók körében terjedő fertőzések megelőzésének sikeres eszközeire. A szöveg szerint sürgős szükség van „a droghasználók kondomokhoz, tűkhöz, eldobható fecskendőkhöz, gyógyszerekhez és vakcinákhoz való hozzáférésének” biztosítására. Bár a javaslat mögé állt a latin-amerikai országok szervezete (GRULAC) és az Európai Unió is, az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei (Japán, Oroszország) kemény ellenállása miatt a kezdeményezés elbukott (az ENSZ határozatainak teljes konszenzuson kell nyugodniuk). A másik HIV/AIDS prevencióval kapcsolatos javaslat (E/CN.7/2005/L. 30), amelyet a nigériai delegátus terjesztett be, szintén kemény ellenállásba ütközött. Az amerikai diplomaták a határozati javaslatok vitáján mondatról mondatra haladva tiltakoztak a szöveg minden olyan szava vagy kifejezése ellen, amely szerintük akár halványan is utalhat az ártalomcsökkentés, elsősorban a tűcsere támogatására. A brazil javaslatot végül egy késő esti zárt munkacsoportban tárgyalták meg az érdekelt tagállamok képviselői, azonban itt sem sikerült konszenzusra jutniuk. Egy brazil delegátus elmondása szerint az ülés olyan volt, mint egy „alapos verés.”
Az ENSZ bécsi irodakomplexuma (fotó: TASZ)
Az amerikai álláspont szerint ugyanis az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának feladata kizárólag a kábítószerek kínálatának és keresletének csökkentése, így a HIV prevencióhoz is csak úgy járulhat hozzá, ha csökkenti a drogfogyasztást magát. Az európai és latin-amerikai államok által támogatott nézőpont szerint ugyanakkor elfogadhatóak azok a programok, amelyek nem a droghasználat mint olyan csökkentésére, csupán a droghasználatból fakadó kockázatok és ártalmak csökkentésére összpontosítanak. A két megközelítés közötti különbség a CND ülésein többnyire szövegértelmezési és szemantikai viták formájában bontakozott ki. Az amerikaiak rendszerint tiltakoztak a „drug use” (droghasználat) kifejezés ellen, helyette a „drug abuse” (drogabúzus, droggal való visszaélés) kifejezés használatát szorgalmazták. Ha a szövegben előfordult a „HIV/AIDS prevenció” kifejezés, akkor jónak láttak hozzátoldani egy mellékmondatot: „HIV/AIDS prevenció a drogabúzus megelőzésének és kezelésének keretében.” A nigériai javaslat végül ilyen „semlegesített” változatban került elfogadásra.
A kereslet- és kínálatcsökkentéssel kapcsolatos javaslatok semmilyen változást nem tükröznek az ENSZ drogpolitikájában, amelynek alapja jelenleg az 1998-ban elfogadott akcióterv, amely szerint a cél "jelentősen csökkenteni vagy megszüntetni" a drogtermelést, kereskedelmet és fogyasztást 2008-ig. Bár a jelentések növekvő drogfogyasztási és kereskedelmi trendekről számolnak be, ezenkívül a drogtermelő országok közül is csak egyesekben lassult le vagy indult csökkenésnek az illegális pszichotróp növények termesztése, a CND nem hajlandó levonni a konzekvenciákat. Egyre több szó esik ugyanakkor a drogprobléma "kiegyensúlyozott, integrált megközelítésének" szükségességéről, ami talán arra utalhat, hogy az ENSZ drogpolitikai retorikája a jövőben enyhülni fog. A HIV/AIDS járvány megfékezése, az afgán és burmai ópiumtermesztők és a latin-amerikai kokatermesztők egzisztenciájának rendezése azonban sürgős, hatékony válaszokat igényelne a nemzetközi közösség részéről.
Az idén szokatlanul erős volt a civil jelenlét a konferencián, az ülések közti szünetben a politikusok körében az aktivisták szórólapokat, kiadványokat osztottak az ártalomcsökkentésről, többek között azt az ártalomcsökkentést támogató nyílt levelet, amelyet mintegy 350 civil szervezet, köztük magyar egyesületek írtak alá. A civil szervezetek képviselőinek mozgását azonban gyakran korlátozták, így például nem vehettek részt a sajtótájékoztatókon és az amerikai delegátus felvetésére szerdán néhány órára a határozati javaslatokat tárgyaló ülésről is kitiltották őket (a holland delegátus tiltakozására ezt a tilalmat feloldották). A Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute), a Human Rights Watch jogvédő szervezet és a Brazil Nemzeti AIDS Program szerdán munkaebédet rendezett a küldöttek számára, ahol mintegy 50, különféle országokból érkező kormányhivatalnok jelent meg. A küldötteknek négy előadó beszélt a drogfogyasztók emberi jogainak és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének elősegítéséről, különböző perspektívákból. Az egyik végletet Alexander Zelichenko képviselte, aki mintegy 20 évig dolgozott a kirgiz kábítószerellenes hivatal egyik vezetőjeként, rendőrtisztként ismerve fel a büntetőjogi megközelítés kudarcát. A másik – fogyasztói – oldalról Mauro Guarinieri beszélt, aki mintegy 20 éve intravénás droghasználat során fertőződött meg a HIV-vírussal, és jelenleg egy a HIV prevenció és kezelés fejlesztéséért lobbizó civil szervezet (EATG) vezetője. Cristina Pamenta, a brazil Nemzeti AIDS Program vezetője pedig bemutatta országa ártalomcsökkentő programjainak sikertörténetét.
Az OSI által rendezett fogadás
