Ahol a szúrópróbaszerű motozás alkotmányellenes és a razzia nem a fogyasztók, hanem a dílerek ellen irányul
Többször hallhattuk már a magyar rendőrségtől, hogy számukra a fókusz nem az egyszeri drogfogyasztókon, hanem a kábítószer-terjesztőkön van, noha ennek nyomát a statisztikákban nem igazán látni – az eljárások körülbelül 90%-át ugyanis évek óta fogyasztók ellen indítják. A Btk. szigorítása, a visszatérés a drogmentes ábrándokhoz és a fesztiválrazziák megszaporodása ráadásul mind abba az irányba mutatnak, hogy ez az aránytalanság még tovább növelhető. Miközben a magyar vezetés a nemzetközi trendekkel szembemenve a szigortól várja az eredményeket, egyre több példát láthatunk a világszerte az emberi jogokat szem előtt tartó, átgondolt és célirányos gyakorlatokra.
Az USA egyik szövetségi bírója két hete kimondta, hogy New York stop-and-frisk módszere alkotmányellenes, azaz a polgárok ruházat, bőrszín és egyéb „gyanús” külső jegy alapján foganatosított igazoltatása és szétpakoltatása alkotmányos jogokat sért. New York közgyűlése múlt hét csütörtökön elfogadta a döntést. A tavalyi után idén ismét szénné razziázott Ozorát követően természetesen itthon is felmerült a mindenkire kiterjedő motozás jogszerűségének kérdése, amire az volt a válasz, hogy fokozott ellenőrzés elrendelését követően esetén válogatás nélkül mindenki ellenőrizhető, bárminemű gyanú megfogalmazása nélkül. Úgy állunk tehát, hogy a drogellenes háború szülőhazájában, ahol a világon a legnagyobb a bebörtönzöttek aránya, már a polgárok alkotmányos jogainak tiszteletben tartásában is előbbre járnak nálunk.
A szükségtelen vegzálás és a szórakozás tönkretétele mellett a halomra igazoltatás módszerének további hátulütője, hogy nemcsak drága, de a dílerek kézre kerítésére sem alkalmas. Dr. Ródler Norbert őrnagy, a BRFK Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályának korábbi vezetője még a cseh dekriminalizáció kapcsán fejtette ki, hogy a drogfogyasztók elleni büntetőeljárások tetemes többletmunkával és költségekkel járnak, amelyeknek gyakorlati haszna a dílerek felderítésében jóformán nulla, hiszen nem lehet megspórolni a nyomozói munkát a fogyasztók elfogásával. Ezt igazolja többek között az a tény, hogy nem tudunk olyan esetről, ahol egy diszkórazzia során sikerült volna akár egy dílert is kézre keríteni. Az Ozorai megarazzia végeredményéről és költségeiről még nincs pontos adatunk, de az mindenesetre gyanús, hogy a rendőrség egyetlen drogkereskedő elfogásáról sem számolt be. Azt pedig, hogy már az alkalmi drogfogyasztók elfogását is sikerként könyvelik el, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a rendőrség büszkén adott hírt saját honlapján arról, hogy a SZIN fesztiválon sikerült még a kapuban lekapcsolni egy fesztiválozót, aki zsebében 1 gramm marihuánával érkezett a helyszínre. Figyelem, nem egy kilogramm, egy gramm marihuánával!
Pedig több példát is ismerünk a fogyasztók vegzálása nélkül végrehajtott razziákra. Amikor az Ecstasy tabletták még jórészt csak MDMA-t tartalmaztak, de a hatóanyag mennyisége jelentősen ingadozott, több klub végzett tablettatesztelést többek között Amszterdamban, illetve a razziák esetén lehetőség nyílt, hogy a fogyasztók a saját tablettáikat egy gyűjtőbe tegyék, amelyek a hatóanyag-elemzést követően hasznos információkkal szolgáltak a partizók számára. A múlthét végén Leedsben megrendezett Reading Fesztiválon a rendőrök szintén nem a fogyasztókra utaztak. A rendőrségi főfelügyelő megfogalmazása szerint „sokkal jelentősebb hatást érhetünk el, ha a forgalmazókat és a dílereket vesszük célba a fogyasztók helyett, mert ha őket sikerül hatástalanítani, akkor az okot és nem a tüneteket kezeljük”. Ennek megfelelően csekély mennyiségű B vagy C osztályba tartozó kábítószerrel (pl.: kannabisz, amfetamin, GHB) tetten érteket pusztán a drogok átadására kötelezték, a szervezők pedig eldönthették, hogy az illető részt vehetett-e a továbbiakban a fesztiválon. Rendőri beavatkozást csak jelentős mennyiségű, vagy A osztályú kábítószerek (pl.: heroin, kokain, MDMA, LSD) birtoklói ellen foganatosítottak.
Lehet azon vitázni, hogy megfelelő-e a brit kábítószer osztályozási rendszer – például, hogy mit keres az MDMA a heroin mellett –, de a gyakorlat mégis jó példával szolgál arra, hogy egy fesztiválon még olyan országokban is különbséget lehet tenni a fogyasztókkal és a dílerekkel szembeni fellépés között, ahol a csekély mennyiségű kábítószer birtoklása nincs dekriminalizálva.
És végül szintén egy brit példa arra, hogy a fesztiváli forgatag olykor még a rendőrszívet is megpuhíthatja 🙂
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.08.27.
