A pécsi Fact Intézet dizájner drogokkal kapcsolatos vizsgálatának tanulságai
Ha a médiából megszokottól kicsit tágabb perspektívából tekintünk az új, többségében még legális szintetikus szerek terjedésére, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy az ismeretlen szerek megjelenése hogyan találkozhatott azonnal ekkora kereslettel. Ezt a jelenséget vizsgálta a Fact Intézet az INDIT Közalapítvánnyal együttműködve.
A pécsi, szociológiai kutatásokat folytató intézet nevével már az idén februárban rendezett, dizájner drogokról szóló konferencián is találkozhattunk, ahol a kutatást vezető Tistyán László az új szerek kereskedőinek marketingstratégiáiról számolt be. A PécsiStop oldalon most a lezárult vizsgálat eredményeiről olvashatunk, amely mind a drogszabályozásra, mind a társadalmi szokások formálására nézve tanulságosak.
Azzal az állítással, hogy a „dizájner drog voltaképpen az angol research chemicals rossz fordítása” lehet vitatkozni. Előbbi név ugyanis onnan származik, hogy a vegyészek a tiltólistán szereplő vegyületek kémiai szerkezetén minimális módosításokat hajtanak végre, hogy a törvény megkerülésével legális, pszichoaktív szereket állítsanak elő. Ezzel szemben a research chemical csoportjába sorolható szerek többnyire tényleges kutatások melléktermékei – ide sorolhatóak például a Spice márkanevű termékben fellelhető szintetikus kannabinoidok, melyeket John William Huffman azért állított elő, hogy megtudja, miként lehet elkülöníteni a marihuána gyógyászatban alkalmazható és az eufóriáért felelős tulajdonságait. A másik oldalról azonban az is igaz, hogy ezeket a szereket gyakran "legális kutatási vegyszerekként" értékesítik, úgyhogy ennél nagyobb problémába sose ütközzünk egy cikkben…
Szociológia kutatásról lévén szó, a szervezetet jobban érdekelte, hogy milyen társadalmi mozgatórugók játszhattak közre a dizájner drogok hihetetlen tempójú és mértékű térnyerésében. Bár a kutatók nem találták fel a spanyolviaszt, mégis érdemes kihangsúlyozni a (túl)fogyasztásra nevelő társadalom szerepét, amelyről a droghasználati trendek elemzésekor sajnos alig hallani:
„– A magyar egy szerfogyasztó társadalom, a tévéreklámok többsége olyan kémiai anyagokat akar nekünk eladni, amelyektől jobban érezzük magunkat – így Tistyán. – Ez lehet láz- vagy köhögéscsillapító, esetleg energiaital. Céljuk, hogy jobban érezzem magam, hogy felpörögjek. Ez a társadalom adja a mintákat, anélkül, hogy belegondolt volna: a fiatal nem Coldrexet fogyaszt, vagy bifidus essensis-t, hanem mefedront”.
Ugyanúgy megfontolandók az abbéli igyekezettel kapcsolatos gondolatok, amivel az állam és a szülők próbálják elejét venni a fiatalok drogfogyasztásának, anélkül, hogy tényleges alternatívákat kínálnának nekik:
„– A fiataloknak van napi x óra szabadideje, kitöltésére pedig kialakult szokások – magyarázta Tistyán László. – Ha ebből egyet nem csinálhat, és reális alternatívákat nem ajánlunk nekik, attól nem fogja az eddig pszichoaktív szerek fogyasztása mellett diszkókban végigmulatott időt hibernálva tölteni. Az sem segít, ha egy idős ember, vagy bármely felnőtt azt javasolja neki, hogy inkább olvasson, mert a kultúra érték. A gondok orvoslására különösen igaz a "többet ésszel, mint erővel" mondás.”
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.05.03.
