A TASZ filmje a drogmentes Svédország álmáról: valóban olyan sikeres a svéd drogpolitika, mint ahogyan azt a szövetségeseik állítják? Angol nyelven, választható MAGYAR vagy ANGOL FELIRATTAL!
A Svéd Droghasználók Egyesületének (SDU) jóvoltából, a European Drug Policy Initiative projekt keretében a TASZ videósai 2009. januárjában Stockholmba utaztak, hogy dokumentumfilmet készítsenek Svédország drogpolitikájáról. Több emberrel készítettünk interjút, akik különböző ideológiai és szakmai háttérrel rendelkeznek, meglátogattunk számos szervezetet és intézetet, elolvastuk a releváns tanulmányokat és kellemetlen kérdéseket tettünk fel.
A film automatikusan magyar felirattal indul el, ha mégsem, akkor kattints a CC gombra.
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodája (UNODC) megdícsérte Svédországot a „sikeres drogpolitikájáért”, amely példát állít a világ számára, hogyan lehet megbirkózni a drogproblémával. „Személy szerint meg vagyok róla győződve, hogy a svéd siker kulcsa, hogy a kormány komolyan vette a drogproblémát és ennek megfelelő politikát sürgetett”, írta Costa úr, a UNODC vezetője a “Sweden’s Succesful Drug Policy: A Review of the Evidence” jelentés előszavában. A statisztikák valóban látványosak: ha például azt nézzük, hány fiatal kísérletezik kannabisszal, azt látjuk, hogy Svédországban a legalacsonyabb az életprevalencia érték egész Európában. Egyesek úgy vélik, hogy ez a szigorú drogtörvények és a drogmentes társadalomért tett erőfeszítések eredménye.
Azonban nem mindenki ért egyet ezzel a következtetéssel. Még Svédországban sem, ahol a társadalom többsége látszólag támogatja a „keményen a drogok ellen” megközelítést. Néhány szakember és aktivista rámutat, hogy a barátságos felszín mögött helyzet nem olyan rózsás. A Svéd Drogfogyasztók Egyesülete (Svenska Brukarföreningen) az egyik olyan bátor civil szervezet, amely szembemegy a Svéd Tálibokkal – a fundamentalistákkal, akik abban a dogmában hisznek, hogy minden drog gonosz és ki kell irtani. A szervezet svéd társadalom érinthetetlen páriáit jelképezi: olyan emberekét, akik drogokat használnak. Az SDU az IHRA-val közösen árnyékjelentést készített a drogfogyasztók reménytelen egészségügyi és emberi jogi helyzetéről az országban. A jelentés azt mondja, hogy az ártalomcsökkentés és a tűcsere programok hiányával a svéd kormány megsérti a droghasználók egészséghez való jogát és szükségtelenül teszi ki őket a HIV és HCV fertőzések veszélyeinek. Az eredményt támogatta a korábbi EU Speciális Egészségjogi Referens, Paul Hunt Professzor, aki 2006-ban látogatott el Svédországba és előterjesztette a jelentését az ENSZ Közgyűlésének 2007 februárjában.
Svédország az egyedüli európai ország, amelynek a nemzeti drogpolitikája a drogmentes társadalom víziójára épül. Sokak számára ez egy ártatlan és ösztönző álomnak tűnik, csak úgy, mint a „világbéke” – pedig nem az, mutat rá Henrik Tham, a Stockholmi Egyetem Kriminológia Professzora. A zéró-vízió veszélyes, mert feltételezi, hogy a teljes absztinencia egy önmagában megvalósítandó érték és cél, mint az élet és az egészség. Sok svéd számára fontosabb a drogmentesség, mint az életben maradás és a HIV fertőzés elkerülése. Ezért lehet Stockholm az egyedüli európai főváros, amelyikben nincs hivatalos fecskendő- és tűcsere program és ezért kell meghalnia meg oly sok heroinhasználónak a metadon-programba kerülés előtt. Ha egy társadalom meg szeretne szabadulni a drogoktól, azt jelenti, hogy idővel a drogfogyasztóktól is szeretne megszabadulni. Ezért a drogellenes háború mindig az ember ellen folytatott háború.
Sárosi Péter
