• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Drogpolitikai vitafórum az ELTE-ÁJK-n

november 28, 2012 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

Gratzer Gábor, a Belügyminisztérium kodifikátora és Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője a Btk. kábítószerrel kapcsolatos módosításairól vitázott

Izgalmas párbeszédnek lehetett szem- és fültanúja az, aki november 27-én az ELTE Jogi Karára látogatott, hiszen az új büntetőtörvénykönyv kialakításában közreműködő, korábban az ORFK nyomozójaként dolgozó Gratzer Gábor és a változásokat kemény kritikával illető Sárosi Péter (TASZ) csapott össze az intézmény falai között.

A hallgatóság orientálása érdekében Gratzer ismertette a Btk. kábítószerrel visszaélés passzusaiban alkalmazott főbb módosításokat. Eredményesnek ítélte a fogyasztás önálló tényállásként való megjelenését, amivel kiküszöbölhető lesz a sokévnyi kábítószer használat során elfogyasztott mennyiség összeadása. Üdvözölte továbbá a kereskedelmi és birtoklói magatartás elkülönülését, a C lista bevezetését, valamint az elterelés feltételeinek szigorítását és a függőség, mint enyhítő körülmény kikerülését a törvénykönyvből. A vita az utóbbi két ponttal kapcsolatban alakult ki, hiszen e két módosítást épp a legnagyobb segítséget igénylő kábítószerfüggőket fogja a legkellemetlenebbül érinteni. Míg Gatzer érvelése szerint a függőséggel kapcsolatban egymásnak ellentmondóak a szakorvosi vélemények, ezért nem képezhetik a törvény objektív részét, addig Sárosi szerint így minden függő rosszul fog járni, ami közegészségügyi szempontból is problémás. További problémaként említette, hogy a köznevelési intézetek területén történő átadás, pl. egy füves cigaretta közös elszívása már bűntettnek fog minősülni. Miután a két fél egyetértett abban, hogy a fogyasztók esetében a büntetőeljárások indítása nem indokolt, a TASZ programvezetője utalt az EMCDDA azon tanulmányára, mely világossá tette, hogy a nemzetközi egyezmények betartásával is lehetséges a dekriminalizáció, ezért szükségtelennek minősítette az elterelést azon 90% esetében, aki csekély mennyiségű marihuána birtoklásával került a törvény látóterébe. A portugál dekriminalizáció példájával illusztrálta, hogy ez az enyhébb szabályozási forma nem eredményez emelkedést a droghasználatban. Hozzátette, hogy még a többszöri elterelés is olcsóbb, mint a büntetőeljárás indítása, melyekre az egészségügyi szolgáltatásokhoz képest aránytalanul sok pénz megy el. Mindez szerinte többek között annak is az eredménye, hogy hiányzik a kábítószerüggyel kapcsolatos politikai figyelem.

A következő téma a drogstratégia körüli, két éve tartó huzavona volt, amivel kapcsolatban Sárosi elmondta, hogy ez főleg a szolgáltatóknak rossz, hiszen nem tudnak tervezni, ráadásul akadozik a már elnyert pályázati pénzek kifizetése. Továbbá a dokumentum jelenlegi verziója alapján nem világosak a prioritások, a rövid- és a hosszú távú célok, az ártalomcsökkentés csak mostohagyerekként szerepel, melyet a költségvetés csökkenése így még kellemetlenebbül érint. Gratzer ezzel kapcsolatban meggyőződését fejezte ki, hogy az ártalomcsökkentő szervezeteknek nem ideológiai okokból, hanem a forráshiány miatt kell kisebb támogatással számolnia. A függők helyzete ismét előkerült, amikor a TASZ munkatársa összegzésében megjegyezte, hogy a kábítószer fogyasztás bűncselekménnyé nyilvánítása azt eredményezi, hogy az intravénás használók eldobálják a bűnjelként azonosítható fecskendőket és a kriminalizálás miatt még nagyobb távolságot fognak tartani az egészségügyi és szociális szolgáltatókkal. Gratzer itt megismételte, hogy a függőség megítélése még szakértői szinten is szubjektív és többször találkozott olyan esettel, ahol szervezett bűnözői csoportok tagjai szereztek be függőséget igazoló orvosi véleményt, hogy enyhébb büntetést kapjanak. Érvelése szerint a függőség nem lehet objektív tényállás, de nem is szükség annak lennie, hiszen a bíróság el tudja dönteni az adott eset alapján, hogy a bűncselekményt a függőség miatt követte-e el az illető. Sárosi véleménye szerint azonban ezeknek a módosításoknak épp a függők látják majd a kárát és az elterelés szigorításával akár börtönbe is kerülhetnek.
Miután Gatzer felvetette, hogy az alkoholfüggőkkel miért nem vagyunk hasonlóan elnézőek a TASZ ügyvivője emlékeztette, hogy az alkoholbeteg többnyire nem szorul rá a feketepiaccal ápolt kapcsolatra és kevésbé is kerül a törvény elé. Ám mindkét esetben előfordul, hogy az egyén a függősége kielégítésére fordított összeget lopásból szerzi be, ám ilyenkor hatékonyabb a probléma gyökerét kezelni, hiszen a függőségi állapot fennállásáig a bűntett újra és újra be fog következni.

A világtrendekre térve Sárosi elmondta, hogy változik az a globális keret, amelybe Magyarország is illeszkedik, hiszen a régiónkban egyre több országban lép életbe a dekriminalizáció, míg az USA-ban és Latin-Amerikában már a marihuána legalizációja is terítéken van. Gratzer is egyetértett abban, hogy a globális drogellenes háború nem érte el a céljait, így új alternatívákban kell gondolkodni, ám óva intett attól, hogy az országok felülírják az ENSZ egyezményeket. Ha meghaladottnak gondoljuk őket, akkor a kiskapuk keresése helyett azt kell elérni, hogy változtassák meg őket – zárta ezzel kapcsolatos gondolatmenetét.

Utolsó témaként a kábítószerek gyógyászati alkalmazása merült fel, melyet az ENSZ egyezmények nem tiltanak. Sárosi ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ma már tudható, hogy a szklerózis multiplexben szenvedő betegek között hazánkban is elterjedt a marihuána gyógyászati alkalmazása és meggyőződését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jelenségre nagyobb figyelmet irányítva érzékenyebbé tehető a társadalom az illegális drogok megítélésével kapcsolatban.

Kardos Tamás
Drogriporter
2012.11.28.

 

Kategória: Hírek Témák: Drogszabályozás, Legalizáció, Magyar drogpolitika

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter