A katolikus-konzervatív Lengyelország szigorítás helyett drogreformot hajtott végre
A TASZ és a Lengyel Drogpolitikai Hálózat közös filmje tanulságul szolgálhat a magyar kormány számára is: bemutatja, milyen káros hatásai voltak a drogtörvény szigorításának az elmúlt 10 évben Lengyelországban, ahol a Szenátus nemrég szavazta meg a jogszabályok enyhítését. Vajon miért döntött egy katolikus-konzervatív ország a drogreform mellett?
NÉZD MEG A TASZ FILMJÉT!
A magyar felirat bekapcsolható a cc-re kattintva!
Alig egy évvel azután, hogy az első Fidesz kormány 1999-ben szigorította a drogjogi szabályozást, a lengyel kormány is követte a példáját. A lengyel szabályozás még a magyarnál is szigorúbb lett: a drogtörvény 62. cikkelye kimondja, hogy a csekély mennyiségű kábítószer megszerzése vagy tartása is 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Míg a magyar szigorítás kizárta a nem függő fogyasztókat a 6 hónapos prevenciós/kezelő programba való elterelés lehetőségétől, Lengyelországban ilyen lehetőség eleve nem volt. És míg Magyarországon a szabályozást 2002-ben visszaenyhítették, addig Lengyelországban egészen mostanáig Európa legszigorúbb törvényi szabályozása van hatályban.
Jelenleg kormányunk bejelentette, hogy szigorítana a drogjogi szabályozáson: ettől reméli a drogfogyasztás és a drogkereskedelem visszaszorítását. Annak idején azt állították, hogy 99-es szigorítás gyümölcsei nem érhettek be, ahhoz túl rövid ideig volt hatályban. Talán érdemes lenne akkor tanulmányozniuk, hogy mi történt egy olyan országban, ahol nem 4, hanem 10 évig voltak hatályban a fogyasztókat az elterelés lehetősége nélkül kriminalizáló jogszabályok. A lengyel politikusok annak idején szintén arra hivatkoztak, hogy bár nem akarják börtönbe zárni a fogyasztók tömegeit, a szigorításra azért van szükség, hogy a kereskedők ne tudják fogyasztónak álcázva magukat kikerülni a büntetőjogi felelősséget – pontosan ugyanazt az érvet használták, mint amit a jelenlegi magyar kormány képviselői!
Mégis, ha egy pillantást vetünk a lengyelországi statisztikákra, láthatjuk, hogy a szigorítás elsőszámú kárvallottjai a drogfogyasztók voltak: 1999 és 2007 között 1000%-al nőtt a kábítószer puszta tartása miatt indított eljárások száma, és ezen esetek 70%-ában az elkövető kevesebb, mint 1 gramm kábítószert tartott magánál. 2006-ban 70 ezer büntetőeljárást regisztráltak kábítószerrel való visszaélés miatt, az elkövetők nagy része marihuánafogyasztó tini vagy huszonéves. Míg Magyarországon az évi 5-6 ezer eljárás alá vont fogyasztót elterelésbe küldik, addig a lengyel fogyasztó többsége – a 99 utáni évek Magyarországához hasonlóan – bíróság elé kénytelen állni “bűnéért”. A drogfogyasztók számaránya folyamatosan nőtt, a kábítószerek hozzáférhetősége hasonlóképpen – eközben több tízezer fiatalt ítélt felfüggesztett szabadságvesztésre a bíróság, közülük több ezren, akiket újra elkapott a rendőrség, másodszorra-harmadszorra már letöltendőt kaptak és börtönbe kerültek. Egy kutatás szerint csak a fogyasztók kriminalizálása évi 30 millió dollárba kerül a lengyel adófizetőknek és 1,5 millió munkaórába a lengyel rendőrségnek!
Az elmúlt 10 év mérlegét áttekintve a jelenleg kormányzó pártok úgy döntöttek, hogy módosítják a drogjogi szabályokat: ezentúl lehetővé teszik az ügyészek számára, hogy megszüntessék az eljárást a fogyasztói típusú magatartások esetén, amennyiben nem áll fent a társadalomra való veszélyesség. A reformjavaslatot a lengyel törvényhozás két kamarája (a Szejm és a Szenátus) is megszavazta, jelenleg az elnök aláírására vár. A TASZ a Lengyel Drogpolitikai Hálózattal együmttűködve az Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) keretében segítette a drogreform ügyét Lengyelországban, filmünket alig két hét alatt több mint 40 ezer ember nézte meg. Kormányunk most ugyanabba a zsákutcába próbálja belevezetni az országot, amelyből a lengyelek nagy nehezen éppen most akarnak kimanőverezni.
Sárosi Péter
