Nem reális egy cikktől várni a drogmentesítést, de túlzások hangoztatásával sokat tehetünk az ellentétes hatás eléréséért
A drogfogyasztás veszélyeiről tényszerű ismertetőket írni nem egyszerű feladat – hét éve tartó média-monitorozásunk alapján legalábbis ez a tapasztalat – hiszen a hatásokat és a kockázatokat elemző kutatási eredmények mellett érdemes szem előtt tartani egyéb egészségügyi, jogi, szociális vagy akár egészségfejlesztési megfontolásokat is, miközben a kényes témában elmerülve az öncenzúra szinte önkéntelenül is működésbe lép.
A hotdog.hu portál cikkét olvasva kezdetben az volt a benyomásom, hogy a szerző körültekintő módon, a felsorolt kritériumok többségének figyelembe vételével kíván preventív jellegű tájékoztatót nyújtani a drogokról, ám irreálisnak ható célt tűz ki azzal, hogy az olvasó a közölt információk hatására soha ne éljen a drogokkal. De nézzük, hogyan szeretné elérni ezt a célt.
Témájához óvatosan közelítve a szerző első körben tisztázza a drogok és a kábítószerek egymáshoz való viszonyát és a köznyelvi használatból adódó félreértéseket. A cikk eddig hibátlanul teljesít. A kockázatokhoz érve azonban menthetetlenül beindul az addig ügyesen került összemosás, és már nem egy-egy drog veszélyeiről, hanem a teljes, megfoghatatlanul tág halmaz használatával járó rizikókról olvashatunk. Ennek pedig sok teteje nincsen, hiszen aki épp a marihuána kipróbálásán vacillál, annak nem sok fogódzkodót nyújt, ha azt olvassa, hogy a kábítószerek használatával olyan fertőző betegségeket kaphat el, mint a Hepatitis és a HIV, vagy éppen az, hogy ezek a szerek károsíthatják szinte az összes belső szervet. Fél perc guglizással ugyanis ki tudja deríteni, hogy a marihuánával nem éppen ez a helyzet. Különösen szerencsétlen megoldás, hogy a szerző egy ponton a feltételes módból jövőidőbe vált, vagyis megelőlegezi, hogy mi fog történni a fogyasztóval, majd lejátssza magában a „kell ez neked? ugye, hogy nem” típusú tanítósdit, gondolván, hogy ezzel pontot is tehet az ügy végére. Nem számol viszont azzal, hogy a döntést nem neki, hanem a fiatalnak kell meghoznia. Az elnagyolt és túlzó megállapítások pedig nem segítenek abban, hogy bárki meggyőződéssel utasítsa vissza bármely kábítószer használatát. A kérdést újra feltéve, vajon kit tartana vissza a kannabisz kipróbálásától az a megállapítás, hogy „nem ciki nemet mondani valamire, ami meg is ölhet”, mikor a marihuánának köztudottan nincs ember által elfogyasztható, halálos dózisa? Más rizikói természetesen vannak a füvezésnek, pláne kamaszkorban, de a kipróbáló előtt így az lebeghet, hogy hazudtak neki arról, hogy egy spangli megölheti, úgyhogy nagyjából biztos, hogy a marihuána teljesen veszélytelen.
A szerző a folytatásban mintha visszatérne a realitás talajára, ám a stílusváltás csak időleges. A gyanús jeleket soroló leírásokkal szemben ugyan figyelmeztet, hogy közel sem biztos, hogy a kábítószer használat egyértelmű jelekkel járna, illetve elképzelhető, hogy a használatra utaló nyomok csupán a tinédzser kor velejárói. Ez előremutató hozzáállásnak tűnhet, míg el nem jutunk a következő hasábig, amely az előbbi megállapítások dacára mégis a tünetek taglalásába kezd, azokat ráadásul ismét a kábítószerek teljes csoportjára vetítve. Következetlenné is válik, mikor a korábbi különbségtétel ellenére már ő maga is „drogokról” beszél, amikről pár bekezdéssel korábban kifejtette, hogy a kávé is ide tartozik.
Végeredményben egy zavaros beszámoló született, mely aligha érheti el kitűzött szándékát: az olvasók drogmentessé tételét. Nyilvánvalóan lehetetlen célkitűzés ez egy cikk számára, legyen az bármilyen szakszerűen is megírva, de a csúsztatások és túlzások felvonultatása – ahogy azt már sokszor leírtuk – épp ellentétes irányba terelheti a tudatmódosítás iránt érdeklődő fiatalokat.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.02.28.
