A NORML válasza a növekvő THC-tartalomról beszámoló statisztikákra
Korábban már foglalkoztunk azzal az amerikai gyakorlattal, hogy a Fehér Ház drogellenes irodája (ONDCP) évről-évre telekürtöli a sajtót, hogy ez a fű, már nem az a fű, amit a hippik szívtak a 60-as években, ez már a Fű 2.0, ami sokszor olyan erős, mint a virággyermekek egykori füstölnivalója, akiket ezért arra kérnek, hogy vizsgálják felül a marihuánáról alkotott képüket.
Emlékezzünk csak, az Independent két éve 25x erősebb marihuánával riogatott, majd a szakértőkkel folytatott konzultációi után szemlesütve visszavonta az túlzásait és alaptalan állításait.
Ezúttal a drogtörvények megreformálásáért küzdő NORML jelentetett meg egy írást, amely a növekedő potenciálról beszámoló hírek hátterét vizsgálja.
A cikk fő apropóját az a napokban publikált CNN értesülés adta, mely arról tájékoztat, hogy az USA kormánya idén már 10% fölé becsli a forgalomban lévő marihuána átlagos THC tartalmát és ez várhatóan évről évre csak növekedni fog.
A NORML felhívta a figyelmet, hogy a szintén a Fehér Ház egy 2008-as tanulmánya csupán 5%-os értékben határozta meg az otthon termesztett marihuána THC tartalmának átlagát – ami jelentős terjedelemben van jelen a feketepiacon – így valószínűtlen a 10%-os átlag.
Egyet tudunk érteni a NORML-lal abban, hogy a szupererős füvek kényszeres, évenkénti beharangozása alapvetően arra jó, hogy a fogyasztókat – a jó zsákmány reményében – a dílerekhez irányítsa. Másfelől azonban az efféle bejelentések számos, igen lényeges dolgot elhallgatnak.
Például azt, hogy a 60-as, 70-es években a mostanitól igen eltérő tárolási és mérési módszerek álltak rendelkezésre a THC tartalom megállapítására, így olyan abszurd eredmények születtek, mely szerint például 1970-es években a marihuána átlagos THC tartalma 1% alatt volt, tehát erősségében alig haladta meg az utcai vadkender szintjét. Ugyanebben az időszakban (konkrétan 1975-ben), a független PharmChem 2-5% között határozta meg a hozzáférhető marihuána átlagos THC értékét, de talált 14%-os fajtákat is.
Másfelől az is említésre méltó tény, hogy a THC nem adagolható túl, így az erősebb fajtákkal találkozó fogyasztóknak elég annyi óvintézkedést tenniük, hogy kevesebbet szívnak belőlük. A gyógyászatban alkalmazott THC-t tartalmazó tabletták rendszerint többször annyi THC-t tartalmaznak, mint a leggyakoribb marihuána fajták, mégis sikeresnek ítélik az alkalmazásukat.
Egy a holland fűfogyasztási szokásokkal foglalkozó tanulmány arra is rámutatott, hogy azok a fogyasztók, akik ismert THC tartalmú füvek között tudnak választani, többnyire a gyengébb fajtákat preferálják. A NORML szerint ebből a szempontból is érdemes megfontolni a kannabisz állami szabályozását, hiszen a jelenlegi stratégia marihuána fogyasztásának visszaszorítására azt eredményezte, hogy a zugtermesztők egyre erősebb fajták előállításával kísérleteznek, amelyek a tiltás előtt nem is léteztek. Az állam pedig jó reklámot csinál nekik, az olyan állításokkal, hogy „ilyen füveket még a legnagyobb hippik sem szívtak” és a fiataloknak máris kedvük támad vásárolni belőlük pár grammal. Mindezek mellet az állam egyre több pénzt igényel az adófizetőktől arra, hogy az embereket „eltántorítsa a füvezéstől”.
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.05.20.
