Kalifornia még nem legalizál – de novemberben szavazni fog róla
Amikor az 1840-es évek végén Kaliforniában aranyat találtak, az Egyesült Államokban mindenki arról beszélt, milyen mesés gazdagságot hozhat ez a felfedezés mindenkinek, aki kiaknázza azt. A pénzügyi összeomlás határára került állam ezúttal aranyláz helyett fűlázba hajszolja az USA-t: a Fortune-tól a Newsweek-ig, Rachel Maddow-tól a CBSMorning-ig mindenki a kaliforniai marihuána-legalizációról beszél. Száz éve nem volt az Egyesült Államokban ilyen nagy esély arra, hogy a kannabisz újra legálissá váljon. Az Obama-kormány döntése, miszerint az egyes államokra hagyja a gyógyászati marihuánával kapcsolatos szabályozás alakítását, ablakot nyitott azok számára, akik ennél is tovább mennének, kísérletezve a szövetségi hatóságok türelmével. Közéjük tartozik Tom Ammiano, az állami képviselőtestület tagja (korábban melegjogi aktivista), aki törvényjavaslatot nyújtott be a fű legalizálásáról.
| Mit tartalmaz a 390. számú törvényjavaslat? • 21 éven felüli felnőtt emberek személyes használat céljából törvényesen tarthatnak maguknál 1 uncia (28 g) kannabiszt • 5 ezer dollárért az államtól kereskedelmi licenszt vásárolhatnak a termesztők, majd évente 2500 dollárért megújíthatják azt • unciánként 50 dollárral megadóztatnák az eladott marihuánát • az adóbevételeket részben prevencióra és kezelésre fordítanák |
A törvényjavaslatot kedden 4 igen és 3 nem szavazat mellett jóváhagyta az állami törvényhozás közbiztonsági bizottsága, pénteken egy újabb bizottság fog dönteni arról, hogy szavazásra bocsátják-e – ennek azonban elég kicsit az esélye különféle bürokratikus akadályok miatt. Ammiano az elutasítás esetén újra benyújtja a javaslatot mint népszavazási kezdeményezést – novemberben a kaliforniaiak maguk dönthetnek róla.
Nem ez az egyetlen kezdeményezés a fű legálissá tételére az államban: Robert Lee kaliforniai vállalkozó egy egész vagyont költött a saját TaxCannabis2010.org kampányának a beindítására. Ez a javaslat szintén legálissá tenné a kannabisz tartását a 21 éven felüli polgárok számára, a kereskedelem szabályozását azonban az egyes megyékre bízná. Valószínűleg az alkohol példája lebegett a szeme előtt, ugyanis egyes amerikai államokban vannak olyan “száraz” megyék, ahol a szesz illegális, és vannak olyan “nedves” megyék, ahol nem az. A California Cannabis Initiative (CCI) nevű kezdeményezés ennél is tovább menne: nem korlátozná a személyes használat céljából tartható fű mennyiségét, semmissé tenné a fűvel kapcsoltos büntetőjogi ítéleteket és antidiszkriminációs jogszabályokat vezetne be a fűszívók védelmében.
A NORML plakátja: harcolj a terrorizmus ellen, vásárolj hazait (arra utal, hogy az illegális drogkereskedelemből származó pénzek gyakran terroristák zsebébe vándorolnak)
Kaliforniában 1975-ben dekriminalizálták a marihuána fogyasztását. A rendőrség pénzbírságot szabhat ki a fogyasztók ellen, a terjesztők és termesztők azonban könnyen börtönben végezhetik. Bár 1996-ban a gyógyászati marihuánát egy népszavazással legalizálták, ez nem vetett végett a fűellenes háborúnak. Sőt. 1990 és 2008 között 127%-os növekedést regisztráltak a fűvel kapcsolatos eljárások számában. A statisztikák szemléltetik a törvény végrehajtásának rasszista elfogultságait is: az eljárás alá vontak 62%-a fekete, a nem fehér tinédzserek körében 1990 óta 300%-al nőtt az előállítások aránya. A börtönök rettentes túlzsúfoltsága a reformpártiak egyik fő érve. A másik az, hogy az elmúlt évtizedben a fűtermesztés óriási biznisszé vált: ebből a bevételből az állam egyáltalán nem részesül, a feketepiac pedig tovább gerjeszti az inflációt is. Kb. 400 dollárba kerül egy font (kb. fél kg) fű megtermesztése – az utcán ez már 6 ezer dollár hasznot hoz. A tavalyi évet 81 milliárd dolláros államháztartási hiánnyal záró Kaliforniában ez nem mellékes szempont. A becslések szerint az Ammiano-féle törvényjavaslat elfogadása esetén több mint 1 milliárd dolláros adóbevételt hozna az államnak, a kapcsolódó egyéb szolgáltatásokról, turizmusról, a legális munkahelyek teremtéséről nem is beszélve (az USA-ban hoszú ideje most először 10% fölé nőtt a munkanélküliség). És ott van a mexikói drogháború, amely több ezer ártatlan ember halálát okozta az elmúlt években: a kartellek legnagyobb bevétele éppen a fűkereskedelemből származik. Jó lenne kivenni a zsebükből ezt a jövedelmet.
Mivel a kaliforniai közvélemény többsége (56%) támogatja a legalizációt, a novemberi népszavazás eredményét sokan máris elkönyvelték. A hagyományos vaskalapos "drogellenes harcosok" mellett azonban sokan mások is óvatosságra intenek. A legalizációt egyébként támogató Los Angeles Times szerkesztőségi cikke szerint például egy ilyen nagy súlyú reformot több szempontból is alaposan át kell gondolni, nem csak gazdaságiból. Így például kérdéses, hogy vajon mit fog lépni a Fehér Ház, ha az egyik állam a szövetségi drogtörvénnyel ellentétes jogszabályt ratifikál. Aztán ott vannak a közegészségügyi szempontok is. Rengeteg élelmes és gátlástalan üzletember van Kaliforniában, aki ugrásra készen várja a legalizációt, hogy a más termékeknél már bevált marketing-fogásokkal minél több füvet adjon el az embereknek. Amennyiben az állam nem korlátozza a reklámozást és a hozzáférést, félő, hogy ugyanazt a hibát követi el, mint a dohánnyal és az alkohollal a 20. században. A jelenlegi gyógyászati marihuána-törvénnyel is sokan visszaélnek: néhány orvos óriásplakátokon és újsághirdetéseken reklámozza a szolgáltatásait. Egy nemrég Kaliforniába látogató magyar ismerősömnek 150 dollárért igazolást is felajánlottak arról, hogy orvosi problémája van, amire füvet kell szívnia. Sokan a legalizáció-párti emberek közül is képmutatónak és álszentnek tartják, hogy gyógyászatnak álcázzák azt, ami sok embernek egyszerűen szórakozás vagy kikapcsolódás. Szükség van egy olyan új szabályozásra, amely a nem-gyógyászati célú fűpiacot is szabályozza – olyan módon, amely elsősorban az emberek jogait és egészségét veszi figyelembe, és csak másodsorban a gazdaság szempontjait.
Sárosi Péter
