Gyakran szokták a metadonfenntartó kezeléseket azzal a kritikával illetni, hogy csak egy államilag finanszírozott drogra szoktatja át a heroinfüggőket, azonban magával az addikcióval érdemben nem tud mit kezdeni, ráadásul mindezért magas költségeket ró a társadalomra.

 

 

Ezek a vádak azonban ritkán térnek ki arra, hogy ezzel, a WHO által létfontosságúnak nyilvánított gyógyszerrel folytatott kezelés pszicho-szociális támogatással is kiegészül, megfelelő működés mellett kiragadja a beteget a feketepiacra utaltságból, költséghatékony, jelentősen csökkenti a túladagolások és a fertőzések veszélyét, illetve a kezeltek jelentős hányadát segíti a későbbiekben a rehabilitációhoz. Fontos érv továbbá, hogy a fenntartó kezelés olyan életkörülményeket biztosít, ami mellett munkát is lehet végezni, így adózó tagjává válni a társadalomnak.

Az elmúlt hetekben több sajtóhír is foglalkozott az orosz és az ukrán droghelyzettel. Ezekben az országokban az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az új HIV fertőzések száma, amelyet elsősorban olyan intravénás szerhasználók terjesztenek, akiknek lehetősége sincs állami kezelőprogramba kerülni.

Ezúttal egy másik oldalról mutatjuk be a fenntartó kezelések hasznosságát.
Az 5perc.hu hírei között találkoztunk azzal a Scottish Sun-ból  átvett cikkel, amely egy opiátfüggő lány apjának nem mindennapi dilemmáját mutatja be és ragyogóan illusztrálja a szubsztitúciós kezelés és az utcai heroinbeszerzés körülményei közötti különbséget. A lány még nem volt gyógyultnak tekinthető, amikor kikerült a metadonfenntartó kezelésből – melynek segítségével normális életet tudott élni és munkát vállalni – és azóta az apja vesz neki heroint, hogy ne kelljen elvonási tünetek közt vergődve látnia a lányát. A lány azonban már nem a heroinra, hanem metadonra vágyik, ami élhetőbb életet nyújtott neki.