Fuss, bokszolj vagy horgássz, de ne drogozz!

 

Az elmúlt hónapban a média által is felkapott témává vált Drogmentes Maraton közel sem az egyedüli sport- illetve szabadidős esemény, amelyet a drogfogyasztás visszaszorításának „nemes ügye” hív életre évről évre.

A drogok ellen már nem csak futni lehet, de bokszolni és horgászni is.

Míg a kábítószer-ellenes bokszoláson a sportolók és a sztárvendégek összecsapásai hivatottak az ifjúság figyelmét elterelni a drogfogyasztásról, addig a horgászaton a rendőrség prevenciós előadása előzte meg a pecázást.

A Fejér Megyei Hírlap május 21-i számában megjelent, "Inkább horgássz, mint drogozz, jobban jársz!" című írásban, a következőket olvashatjuk az eseményről:

„A korai órákban az illetékes rendőrkapitányság szakemberei előadást tartottak a megjelenteknek. Bemutatták a legismertebb drogokat, köztük a marihuánát, speedet, extasyt, s meséltek azok szervezetre gyakorolt káros hatásairól. A fiatalokkal talán sikerült megértetni, hogy e szerek legalább akkora keserűséget okoznak, mint amekkora örömöt. Ha megvan a hatás, kikerülhetetlen a borzalmas ellenhatás. Ezzel szemben a horgászat csak jó élményekkel szolgál…” [kiemelés tőlem, K. T.]

Elég kétes vállalkozás a drogok mint az önpusztítás eszközei és a horgászat mint szabadidős tevékenység hatásait összemérni, egy szimpla jó/rossz élményskálán. Bár a rendőrök előadását nem hallottam, de erős a gyanúm, hogy nem fektettek különösebb hangsúlyt a drogfogyasztás személyes motivációinak és a különböző használati kultúráknak a bemutatására, hanem beérték néhány lehetséges, negatív végkimenetelű „drogos karrier” felvázolásával a szemléltetést.

Vajon az alkohol „borzalmas ellenhatásai” miért nem képezik a részét ezeknek a programoknak?
 

Természetesen az általános iskolás korosztálynak tartott esemény előadásán nem lehet nagyon a részetekbe menni, de a „keserűség okozás” és a „borzalmas ellenhatás” hangoztatása a tájékoztatás helyett, puszta elrettentéssé degradálja a prevenciós ténykedést, ami bizonyítottan kontraproduktív. A drogok káros hatásainak felsorolásával felmagasztalni (eladni?) a horgászást és azt állítani róla, hogy „csak jó élményekkel szolgál” szintén félrevezetés, főleg, ha a hírből megtudjuk, hogy az „időjárás nem kedvezett a fiataloknak, a közel ötven résztvevő tarajos hullámokkal küszködve várta a kapást”. Kíváncsi lennék, hogy a tarajos hullámok megfelelő alternatívát nyújtottak-e a gyerekeknek a drogfogyasztás helyett.

 

 

 

 

Az Addiktológiai Tanszéki Munkacsoport februári konferenciáján Dr. Katona István neurobiológus tanulságos példával szolgált a veszélyesség és függőség tekintetében, amikor a droghasználat és az ártalmatlannak tartott szabadidős tevékenységeket állította párhuzamba. Előadását egy függő személyeket ábrázoló fotó bemutatásával kezdte és közölte, hogy a képen látható emberek a függőségnek már igen előrehaladott stádiumában vannak. Hamarosan kiderült, hogy a fotón madarászoknak egy kisebb csoportja volt látható, akik esetenként több ezer kilométert utaztak, hogy egy ritka madárfaj egy-két példányát lefotózhassák.

A példa remekül érzékelteti, hogy bármilyen aktivitásnak lehetnek káros és nem kívánatos hatásai (ebben az esetben például a család és a munka elhanyagolása egy-egy ritka madár felbukkanásakor), ha nem párosul mértékletességgel és ha a személy nem tudja megfelelően integrálni a tevékenységet az életébe.

Nincs ez másképpen a droghasználat esetében sem, még ha a veszélyek különbözőek is.

Kardos Tamás
Drogriporter
2008.05.24.