Drogmegelőzés csúsztatásokkal és a junkie jellemrajzával
Eljött a pillanat, hogy egy olyan prevenciós szándékú írással találtuk szembe magunkat, mely esetében a tőlünk megszokott, részletes kritikára leginkább azért nem vállalkozunk, mert a végtelenül hosszú válaszcikket senki nem győzné senki végigolvasni. Csupán néhány önmagáért beszélő idézettel és a hozzájuk fűzött meglátásainkkal szeretnénk illusztrálni, hogy miért tartjuk indokoltnak a prevenciós tevékenység szakmai akkreditációhoz kötését.
Az alább olvasható tárgyi tévedések mellett a legnagyobb probléma az önjelölt preventorunkkal, hogy egyáltalán nem reflektál a különböző fogyasztási habitusokhoz kapcsolódó eltérő kockázatok kérdésére, a droghasználat nála egyet jelent a junkieként végződő drogkarrierrel, valamint a megelőzés hatékonyságát a minél korábbi elrettentéshez köti. Érdekes megfigyelni, hogy a hosszú távú hatások közül a leggyakrabban a depresszió és a szexuális diszfunkciók tűnnek fel, míg a halál eshetősége csak az Ecstasy esetében merül fel. A set, setting és a fogyasztott anyag hármasának viszonyáról, illetve a járulékos ártalmak csökkentésének lehetőségeiről itt természetesen nem olvashatunk.
Íme néhány leírás Szendreytől:
Marihuána: „Tönkreteszi az immunrendszert, átmeneti nemzőképtelenséget, terhes nők esetében koraszülést okoz, a születendő gyerek IQ-ja 30-40-el kevesebb, mint az átlag gyerekeknek”.
Ecstasy: „5-6 óráig érezhető a bódult boldogság érzése. Csökkenti a fájdalomérzetet, mint egyébként minden más kábítószer is. Maradandó agykárosodást, depressziót, remegést, rángatózást, vagy akár halált is okozhat”.
Heroin: „A heroinozók feldobottnak érzik magukat, bőrüket forrónak érzik, szájuk kiszárad. Hosszú távon az egyén képtelen az orgazmus elérésére, és depresszió alakul ki”.
LSD: „Egy élősködőből vonják ki, apró tabletta formájában vagy itatóspapíron kockára vágva árulják. Hatása 12 óráig tart, testhőmérséklet emelkedéssel, szájszárazsággal, álmatlansággal, rémisztő gondolatokkal, időérzék romlásával, a méretek torz érzékelésével jár”.
Az írást olvasva leginkább a „drogos fiatal képe” pontban bújik ki a szög a zsákból, ahol a szerző minden előítéletét latba vetette, hogy megalkossa az archetipikus „drogos” képét. Szendrey szerint bizonyosak lehetünk például abban, hogy ennek a fiatalnak „ingatag kapcsolatai vannak, a szex azonnal beteljesedik nála, egymás után váltja a csajokat/pasikat. Haverjai tudják, hogy "mifajta" és persze összesúgnak a háta mögött, mindebből persze ő semmit sem vesz észre, mert különbnek hiszi magát. Korán kezdi a füvezést, innen csak egy lépés a porok szippantása és a végén már a vénásért imátkozik (!)”. A jellemrajz még hosszan folytatódik, aki kíváncsi rá, a képre kattintva elolvashatja.
A cikk soraiból egy olyan tinilány képe rajzolódik ki – hogy mi is fiktív jellemrajzba kezdjünk –, akit valóban érdekel a drogprobléma és érdemben szeretne tenni a fiatalok egészségének megőrzéséért, de mindezt csúsztatásokkal teli ismertetőkkel és mesterkélt személyiségképeken keresztül láttatott „drogkarrierek” szemléltetésével óhajtja elérni. Sejthető, hogy a drogok terén kicsit is tájékozottabb kortársak számára egy ilyen írás csak mosoly tárgya lehet, azonban az olyan sztereotípiák, minthogy a drogos „nagymenőnek hiszi magát, de dílernek túl buta”, „előbb-utóbb lebukik, mert bajba kerül, lop, hazudik” csak a droghasználók megbélyegzését segíti elő. További kérdés, hogy mennyire elfogadható egy szülő számára, ha gyerekéről nyújtott ilyen negatív jellemleírás után akar valaki tanácsokat adni neki. Egy pillanatra sem szeretnénk vitatni a drogprevenció fontosságát, azonban az ilyen cikkek olvasása után nem árt emlékeztetni, hogy a tevékenységet ajánlatosabb a témában tájékozott szakemberekre bízni.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.10.13.
