A történet szerint egy rövid, kamaszkori füvezős periódus felelős a 30 éves korban is fennálló tanulási és gondolkodási nehézségekért
„Az igazság a drogokról” – röviden csak így szokta fémjelezni a Drogmentes Magyarországért Mozgalom a saját drogtámjú megnyilvánulásait. Bár már évekkel ezelőtt hosszas elemzés keretében kimutattuk, hogy ezek az úgynevezett igazságok hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, a tudomány által rég megcáfolt nézetektől és a minden alapot nélkülöző megállapításoktól, a szervezet továbbra is hajmeresztő állításokkal és történetekkel próbálja alátámasztani hitvallását, miszerint „a drogok lényegében mérgek”. A legfrissebb termés egy egykori fűszívó vallomása 14 éves droghasználói múltjáról, ami számos pontot hűen követi az elrettentő céllal gyakran hangoztatott „drogkarriert” és amelynek valóságtartalma ugyanakkor komoly kétségeket ébreszt.
Már a karrier kezdete is meglepő. A vallomástevő hölgy jó kapcsolatban volt a szüleivel, barátai soha nem kínálták drogokkal, ő 16 éves korában mégis úgy érezte, hogy másképp nem tudna beilleszkedni az idősebb fiúk társaságába, minthogy elszív egy füves cigit. És még nem is ez az igazán meglepő, inkább az, hogy főhősünknek már az első élménye is annyira rémisztő volt, hogy minden erejével próbálta megszüntetni a hatást. Később mégis többször újra próbálkozott, de mindig ugyanaz történt: rossz érzések, rá telepedő sötétség, félelem. Na, most ezek után ki az, aki úgy dönt, hogy ideálisnak mondott életét hátradobva, masszív füvezésre adja a fejét? Természetesen a vallomástevő, akinél saját elmondása szerint tankönyvi pontossággal jelentkeztek a kamaszkori füvezés negatív hatásai (megromló családi viszony, hanyatló gondolkodási képességek, sport elhanyagolása, életuntság stb). És itt jön a csavar! Kiderül, hogy a 14 éves drogfogyasztói karrierből az aktív használat talán egy év lehetett, hiszen a gyorsan megjelent tünetek felsorolását követően ezt olvashatjuk: „Ezután még néhányszor szívtam marihuánát és hasist, aztán többé soha. De az életemben továbbra is jelen voltak ezek a hatások.” Többek között az, hogy 30 éves korában még mindig rossz az emlékezete, tanulni sem tud, amit drasztikusan így összegez: „Okos voltam. Az igazság az, hogy buta vagyok a drogok miatt és azok miatt a dolgok miatt, amiket az életemmel tettem.”
A tudomány szemszögéből nézve nehéz elhinni, hogy a leírtak bármiféle valóságalappal bírnának. Bár tudjuk, hogy a fűszívás kamaszkorban a legkockázatosabb, az emlékezőtehetség romlása azonban jelenlegi tudomásunk szerint időleges és pár héttel az utolsó fogyasztást követően visszaáll. Ugyanezt olvashatjuk egyébként a Drogmentes Mozgalom „Az igazság a marihuánáról” című füzetében is: „A marihuána legyengítheti a személy emlékezőképességét, és ez az állapot akár napokkal vagy hetekkel az után is fennállhat, hogy a kábítószer közvetlen hatásai már elmúltak.” A közelmúltban egy új-zélandi elemzés eddigi ismereteinket kétségbe vonva azt találta, hogy a 18 évesnél fiatalabb, legalább heti rendszerességgel füvező fiatalok a 30-as éveik végére 8 IQ ponttal elmaradnak a kortársaiktól. Kritikus hangok azonban hamar rámutattak, hogy a kimutatott IQ csökkenés nem a kamaszkori füvezési szokással, hanem az alacsonyabb szociális és gazdasági háttérrel van összefüggésben – az ő társadalmi szegmensükben gyakrabban fordul elő a tinédzserkorban elkezdett füvezés és a függőség kialakulása is, ráadásul az iskolához is nehezebben férnek hozzá. A kutató figyelmeztet, hogy az alacsony szocioökonómiai státuszúak körében már önmagában is gyakoribb az IQ csökkenés, hiszen jellemzően csekély kognitív kihívást megkívánó munkapozíciókban helyezkednek el (és akkor a szegénység gondolkodásra gyakorolt hatásáról még nem is beszéltünk!). Mindezek alapján nagyon nehéz komolyan venni, hogy bárkinél egy rövid, kamaszkori füvezős időszak lehetne felelős a bő egy évtizeddel később is jelenlevő, súlyos mentális károsodásokért. Valószínűbb, hogy ismét az élénk, drogmentes fantázia újabb szüleményével van dolgunk.
Kardos Tamás
Drogriporter
2014.09.24.
